Szilveszter napja a nagy fogadkozásoké. Hogy jól tettem-e, nem tudom, de évekig kerültem a fogadkozásokat, mondván: Nem kezdek új életet, még a régit se fejeztem be. Most már visszafogottabb vagyok, de most is kerülöm az obligát formulákat.
Kell-e pogácsát enni? Kell-e megvárni az éjfélt? Kell-e pezsgőt inni? Kell-e a himnuszt énekelni? Kell-e meghallgatni a köztársasági elnök beszédét? Mindezekre és még más szokásokra is csak azt mondom. Szabad, de nem kötelező, kivált, ha jobbat tudok nála.
Karinthy írt Hogy van? címen egy krokit erről a közhelyes kérdésről. Próbálta is megválaszolni. Elsőnek egy hosszas prédikációt részletez, mely a kérdésre elvileg válaszolható volna, de hát ki fogja meghallgatni? Aztán rövidebbre fogja. Idézem:
„- Köszönöm, jól – mondtam röviden.
- Na, na, szo, szo – mondtam kedélyesen.
- Lassan, lassan – mondtam savanyúan.
- Ezer forinttal lehetne segíteni rajtam – mondtam epésen.
- Egy koronáért megmondom – mondtam gorombán.
- Nem tudom – mondtam rejtélyesen.
- Mint szegény ember gazdag városban – eszeltem ki.
- Most nem tudom – mondtam –, de majd megtelefonálom, mihelyt engem értesítenek.”
Bizonyára nem ismerte a pszichológus viccet:
Két pszichológus találkozik. Az egyik megszólal:
- Látom, te jól vagy. Hát én hogy vagyok?
***
Szilveszterkor a legtöbbször a BÚÉK hangzik el, részletesebben kifejtve:
Boldog új évet kívánok! Katolikus változata:
Bízzuk újra életünket Krisztusra! Nekem az erőltetett szórend miatt nem tetszett, egy jobbat találtam ki, de már rég elfelejtettem. Muszáj új játékosságokkal előhozakodnom.
Bolondos ugratásokkal éljünk közösen!
Boldog újdonságokat énekeljünk kórusban!
Bezzeg újjá építjük környezetünket!
Békés újszerű égboltra kukucskálhassunk!
Bennünk úgynevezett éden keletkezzék!
Betyáros úri évet kezdjünk!
Bájcsevegjünk úton évközben kedvünkre!
Biztos útjelzőnk életkedvet kínáljon!
Baráti útitársunkkal élvezetes kirándulásokat!
Budai útra életkedvvel közelítsünk!
Búfelejtő útravalót éberen kívánok!
Bizton unjátok éktelen kívánságaimat….
Utolsó kommentek