A neten való rendelést még gyakorolnunk kell. Egyik szállítmány duplán érkezett, a másikra meg hiába vártunk. valamit elbandzsíthattunk, mert nem érkezett semmi és előjegyzésünk sincs a kötetekre. Most várok egy ideig, mert minden könyv most nincs raktáron, s a meglévők árai sem tetszenek. Majd ha mindegyik készleten lesz és az árak is tetszenek, akkor… újra próbálkozom.
Maradnak a meglévők.
Befejeztem Szabó F. könyvét. Bizonyos részei hozzám közelebb állnak, mások kevésbé. Áll Tomka F. könyve. Majd. Most egy Prokopot olvasok (Kavicsdobálók), aztán Halász Piusz könyvét (Életünk értelme), s a Karinthy megmondja c. válogatást. Sorban állnak még két Prokop-kötet, Marton Zsolt interjú kötete (A megtérés útján), és Böjte Csaba (Füveskönyv)-e. Polcomon még a kölcsön kért két vaskos album: Egy csepp emberség. Gyanítom, hogy mire ezekkel végzek, túl leszünk a vakcinás időszakon, s nagyobb bátorsággal veszem nyakamba ismét a környéket. Addig egy-egy órát a nagy lakásban kóválygok – sétálás gyanánt.
Tegnap értem a végére a Prokop 100. c. emlékező kötetnek. Vegyes színvonalú megemlékezések, sok ismétlődő szöveggel a mű jellegéből fakadóan. A képanyaga pazar. A Csepeli Szent József otthonban fellelhető festményekből áll a válogatás. Jó adagot kifotóztam, hogy megmutathassam a FB-on. Apropó. A google azzal fenyeget, hogy a tárhelyem betelik egy fél éven belül, s akkor vagy bérelek kapacitást, vagy befejezem a fotók közzétételét. Utóbbit választom. Ha a google-nak nem éri meg, hogy szép fotók jelenjenek meg tőlem, akkor nekem se éri meg, hogy fizessek érte. Hiszen a törődésből és munkából bőven kivettem a részemet.
Egyszer úgyis abba kell hagynom a nyilvánosság előtti szereplést, sőt utóbb mindent.
Egyelőre nem esik az eső és nem esik a hó sem, de
esik a súlyom lassacskán, (most 107,5 kg-nál tartok),
esik a cukorszintem
esik a vérnyomásom
esik a nadrágom, ha nem szorítom meg jobban
esik le a cipő a lábamról, ha nem szorítom meg a pertlit,
esik a forint értéke
esik a napi vírusfertőzöttek száma
esik a lélegeztető gépre szorultaké
esik az elhunytaké
Már csak egy „esik”-et mesélek el, a szoc. idők egyik rendőrviccét.
Baleset. A rendőr veszi fel a jkv-et. Vakarja a fejét az egyes rubrikák kitöltésekor:
Eset: …. írja – Fejére tégla
Észrevétel:… írja – Nem vette észre
Halál neme: … írja – De igen!!!
***
Mivel várhatóan esni fog, megidézem a Beatlest. Rain.
https://www.youtube.com/watch?v=cK5G8fPmWeA&list=RD4qcv-Z6tgwA&index=6
2021.01.05. 03:31 emmausz
Könyvekkel pandémia idején
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr916372206
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek