- Elméleti festő elméleti képeit nem akaszthatja falra – mondja Prokop. – Legfeljebb elméletben – teszem hozzá.
- Otthon is lehet hadonászni, de a karmester munkája nem tornagyakorlat.
- A zongora klaviatúrájának papírra rajzolt másán lehet kopogni, de zongorázni nem.
- A kerékpárra szerelt visszapillantótükör nem teszi autóvá a kétkerekűt.
- Iskolapadon hasalva lehet imitálni az úszást, de vízben egész más.
- A legkitűnőbb oltási terv sem mulasztja el a világjárványt, csak a vakcina. Vak, aki nem látja, hogy akadozik a vakcinaellátás. Csak ennyi, csak annyi... Sok ismeretlenes egyenlet. Cui prodest?
***
Újra olvasom az általam évenként összegyűjtött poénokat, amelyek a közös étkezések alkalmával estek.
A csúcs egy három versszakos csasztuska. Vagy huszonöt éve rakta össze Kékes Jóska, a Sodrás utcai portás-telefonközpontos (magányos ember volt, Isten nyugosztalja), aki rendszeresen foglalkozott rímfaragással. Jóska saját névnapjára kreált egy felköszöntőt, elő is adta a kolhozkonyhán, nekünk csak tapsolni kellett hozzá.
Íme:
Ünnepi dalomat zengem:
a Jóisten éltessen engem!
Nem vagyok se pap, se kántor,
Csak Kékes Jóska, ki Sándor. [két keresztneve volt]
Híres utca ez a Sodrás,
Itt vagyok nyugdíjas portás.
Nem mindig jár itt az eszem,
Aki nem szól, „HOLD”-ra teszem.
Beosztásom mégis rangos,
Itt egy soproni kékfrankos.
Kiáltunk, hát mind, hogy: Ácsi,
Éljen soká, Jóska bácsi!
***
Rácz Pistánál találtam:
A vádlott ügyvédje egy rendőrnek tesz fel keresztkérdéseket:
- Ön miért fogta el a vádlottat?
- Mert a kollégáim leírásából ráismertem a betörőre.
- És Ön mindig megbízik a kollégáiban?
- Az életemet bíznám bármelyikre.
- Van Önnek öltözőszekrénye a rendőrségen?
- Igen.
- És van rajta lakat?
- Igen.
- Ha úgy megbízik a kollégáiban, miért tesz a szekrényére mégis lakatot?
- Tudja, néha ügyvédek is járnak arra.
(A tárgyalóteremben kitört a röhögés, a bírónak szünetet kellett elrendelnie.)
Utolsó kommentek