Kell az a kis vérhígító
kell az a kis vízhajtó
kell az a kis tenziócsökkentő
kell az a második, harmadik féle is
kell az a szívritmusszabályozó
kell az a bétablokkoló
kell az a vitamin komplex
kell az az értágító bilobil
kell az a mirigy stabilizáló
kell az a kisvirágú füzike
kell az a barackmag für alle Fälle
kell az a vércukorkezelő tabletta
kell a kaldyum is a vízhajtó miatt
kell az a koleszterin abajgató is
kell az a milurit is (már a neve is muris)
kell az a kis fogyás is, hogy magamhoz térjek. (Eddig 12 kg mínusz.)
Volt ugyan „orvos”, aki feleslegesnek tartotta valamennyi gyógyszeremet. Akkor kaptam stroke-ot.
Volt olyan orvos is, aki meghallgatta panaszomat: (minek ennyiféle pirula), és elhagyatta a ritmonormot. Akkor kezdődött újra a ritmuszavarom.
Rájöttem, hogy jobb nekem, ha beletörődöm a gyógyszerkavalkádba, mintha a közérzetem romlik.
Szedem hát rendületlenül a mellékhatásokban is bővelkedő pirulákat, és nem vagyok vele egyedül.
Prokop így vénségében: „zabálom a nagy mennyiségben rám rendelt gyógyszereket, amelyek végzik mentő feladatukat, de ugyanakkor lassan gyilkoló fertőzésüket is… valami a bőröm falai mögött nincs rendben.”
Én ezt egyszerűbben fogalmaztam: A gyógyszerek éltetnek, a mellékhatások meg kinyírnak.
Itt most csak annyit írnék ide, hogy sorsát senki sem kerülheti el. Kit így, kit úgy…
Amit ígérhetek, hogy soha többé nem sorolom a tablettákat.
Akkor se, ha háromszor ennyifélébe fulladok bele.
2021.02.02. 01:48 emmausz
„Étrendkiegészítők”
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr7616412584
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek