Mickey webnaplója

A nap hőse Szabó Feri, (P. Szabó Ferenc SJ) aki ma kilencven éves. Isten éltesse! A Napkút kiadó online írásokban emlékezik meg róla és szűkebb-bővebb miliőjével. A jezsuiták félórás videointerjúban tisztelegnek a Sodrás u. doyen-je előtt. Az Új Ember pedig következő, vasárnapi számában közöl vele készült interjút. Isten éltesse, ahogy nálunk felé mondják. Ad multos annos, ahogy a klerikusok körében ismert. Bon anniversaire, ahogy a francia fogalmaz.
Feri számos kéziratát olvastam, készítettem elő nyomdára. Régen volt. Legutóbbi könyvével ő maga lepett meg (Az Isteni Erőtérben). A vaskos (tanulmányt, emléket, eszmélődéseket, olvasónaplót tartalmazó) kötetben foglaltak azokra a másfél évtizedes történésekre emlékeztettek, amelyeknek magam is részese voltam. Örömmel gondoltam vissza a közös élményekre.
***
Tegnap megérkezett még két megrendelt Prokop-kötet. Így hatra emelkedett az általam még át nem olvasott köteteinek a száma. Egyszer talán, ha Isten is úgy akarja, még pótlom a Méhecske módra és a Pukkanó buborék vételével. Olvasom a Sziromszállingót, és olvasásra várnak: Innen-onnan találomra, Fügefám alól és az Igaz ember módra c. kötet. Hol nagyon lekötnek, hol kevésbé az új vagy olykor ismételt témák. Keresem benne a saját észjárásommal való hasonlóságot. Tetszik, hogy akad egy szókimondó klerikus, aki „érted haragszom”-módra kritizálja az eklézsiában előforduló nyűgöket. A korunknak megfelelő egyházi művészet ritka voltát, egyesek gőgjét, cifrálkodását stb…
Felmerülhet, hogy annyira kitűnő olvasmányok ezek? Vagy ugyan miért ragaszkodom az életmű teljes megismeréséhez?
Nincs jobb válaszom, minthogy ez az én formám, stílusom. Így olvastam végig Tömörkény összes novelláját, így Szabó Magda legtöbb könyvét, Bernáth Aurél írásait, Karinthy köteteit, Gárdonyi szép könyveit, de hűséges olvasója vagyok Deske virtuális naplójának, és még néhány blognak, amelyek nem biztos, hogy a legjobb magyar nyelvű blogok, de nekem tetszenek. 
Bevallom, hogy Mórának tartozom még azzal, hogy sok-sok kötetén átrágjam magamat.  Hogy tervemet megvalósíthassam, még elég hosszan kell élnem.
Én benne vagyok.
***
Ma Esztergályos Cecília egy tévéadásban megerősítette, hogy a konok fülzúgás nem halálos kór. Úgy fogalmazott, hogy miközben egy trafóház zúgásával él, a doktorok szerint kutya baja sincs. Persze nincs is, csak éppen úgy zúg a füle, mint aki egy trafóház mellett létezik. Az enyém pedig felerősített városi utcazajra emlékeztet. De rá se rántok. Különben is olykor abbamarad, hogy egy zenei frekvenciának adja át a stafétabotot.
Hajnali blogom előre hozva.