Adoramus te Christe, benedicimus tibi, quia per crucem tuam, redemisti mundum. (Imádunk téged és magasztalunk, Krisztus, aki kereszted által megváltottad a világot.)
A fájdalmas olvasó titkai
Aki értünk vérrel verítékezett. Minden oka megvolt rá. Olyan mértékben szorongott a rá váró kínzásokat szemlélve, magányosan, gyötrődve. A sátán elé vetíti a rá váró szenvedéseket, s megpróbálja lenullázni élete során szerzett érdemeit.
Akit megostoroztak. Csaknem belehalt. De szeretete meghaladta fájdalmait.
Akit tövissel koronáztak. Túl a szúró fájdalmakon, talán még bántóbb a megalázás, az ütlegelés, a gúny, a semmibe vevés, a szemtelenkedés azzal szemben, akiről tudni lehet, hogy nem fog visszatámadni, ellenkezni. Bohócot csináltak belőle. Így mulat az embertelenség. S ő némán tűri, mert szeret. Olyan ez, mint amikor a farkasfalka marcangol egy bárányt.
Aki a nehéz keresztet hordozza. Olyan nehéz a kereszt, hogy több centis sebet vág a vállában, s csontig pusztítja. Menet közben többször elesik, s a porból tekint a viruló tavaszi ébredésre, a körötte lévő szenvtelen sokaságra. A kereszthordozás a halálig történő kimerítés eszköze. És ő fölkel és viszi.
Akit értünk keresztre feszítettek. Pontos a megfogalmazás. Karjait kihúzzák, csontjai kifordulnak, így szögezik a fához. A pribékek hihetőleg részegek. Józanul nehéz elképzelni azt az elvetemültséget, hogy élő valakinek kezét-lábát átszúrják a szögekkel. Szenvedés közben hét szót ejt ki. Közülük való a megbocsátás szava, még innen is. S az állapotára utaló „szomjazom”. Ez az a szó, amelyet Teréz anya a rendházi feszület mellé írat. (Jézus máig szomjazza viszontszeretetünket.) Nem száll le a keresztről. Szeret. Végtelenül, abszolút szeretettel szeret. Ezzel ment meg mindenkit, aki hagyja, kéri, bizalommal tekint rá.
***
Közismert a kórusok körében, hogy mennyire fontos a művek pontos megtanulása mind zeneileg, mind szövegében. Az egyszer tévesen beidegzett hibát nagyon nehéz kijavítani, mert ösztönösen a hibás változatban fogják énekelni. Tanúsíthatom. Egy alkalommal felhívtam az énekes figyelmét, hogy egy kisszekunddal alacsonyabbra vett egy hangot. Amíg meg nem mutattam neki a kottát, nem akarta elhinni.
Ugyanez áll a rosszul betanult szövegekre is. Van, aki a miatyánkban előforduló szöveget: „ne vígy minket kísértésbe” helyett következetesen ezt mondja: ne végy minket kísértésbe. Bontsuk ki mindkettőt, hogy kitűnjék a hibás szöveg abszurd volta. Ne vigyél kísértésbe, ill. ne vegyél(?) kísértésbe. Ugye, látszik a kifejezés képtelensége értelmetlensége. Mégis van, aki makacsul ragaszkodik a fals szöveghez.
Tévesen magolta be.
2021.02.18. 02:40 emmausz
Hamvazószerdán
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr8916431022
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek