Mickey webnaplója

G. B. Shaw sokat utazott hazájában. Egyszer egy falu határában megismerkedett egy juhásszal. Megkérdezte, hogy hívják.
-Shakespeare vagyok – felelte az öreg.
Shaw csodálkozva mondta:
- No, akkor maga igazán büszke lehet, hogy ilyen híres nevet visel...
Az öreg juhász elégedetten bólogatott:
- Hát persze, hogy híres a nevem, hiszen már negyven éve őrzöm a birkát ezen a környéken.
***
Olvasta a legújabb novellámat? - kérdezte az ifjú titán a lap szerkesztőjét.
- Olvastam. És tudja, mi jutott eszembe róla?
- Nem. Micsoda?
- Napóleon kardja.
- Miért? – kérdezi felcsillanó szemmel a fiatalember. – Milyen volt Napóleon kardja?
- Hosszú és lapos – hangzott a felelet. 
***
Az énektanár meghallgatja növendékét, majd így szól hozzá:
Önt hallgatva az jut eszembe, hogy helyettesíthette volna Carusót.
- Úgy találja?
- Igen. Meghalhatott volna helyette.
***
A Deák Ferenctől távozó vendég visszafordul, és szabadkozva mondja:
- Majdnem az ön kalapjában mentem el. Látja? Úgy látszik, hogy körülbelül egyforma a fejünk. 
Mire Deák Ferenc:
- Lehet, hogy körül egyforma a fejünk, de belül nem.
***
Visszataszítónak tartom, amikor valaki megjátssza az intelligenst. Mozartról beszél órákat, közben pedig egyetlen festményét sem látta…
***
Unokák mondják: Miért nincs viccmondás az űrben?
- ?
Mert ott nem esik le…
***
Mondok egy viccet. Nevetni fogsz.
Beleesik a folyóba hihihi… Ki marad a parton?
…?
-…hahaha
***
Hogy hívják a jövendőmondó fiát?
…?
-Jóska.
*****
Tegnap azt írtam, hogy „ez nem az”. [Egyik anyag témája sem Meghívó az oltásra.] Sajnos, a mai emaileket átnézve ugyancsak azt írhatom, hogy közülük „egy sem az“.
***
„A gonosz álmok fussanak, és minden éji képzelet. Az ellent kösse meg kezed, testünket hogy ne rontsa meg.” Gonoszat álmodtam. Halálos fenyegetés miatt költöznünk kellett. Mintha keresztényüldözés részesei volnánk. A módszer nem új, űzzük el, vagy nyírjuk ki, és miénk minden java. Inkább felébredtem.