Mickey webnaplója

Nem azt kapom, amit várok. Ez sem az, állapítottam meg ma is az érkezett anyagokról. Egy figyelemre méltó levél jött. Súlyadó két részletben. Lássuk csak! Mitsubishim 24 éves. Egyszer vettem hasznát a kerékcserének. Unokámat vittem iskolába föl is, meg le is ötcentis friss hóban. A téli gumi a körülményekhez alkalmazkodva megtette a magáét. Májusban lecseréltetem nyári gumikra.
Június közepén műszaki nyaggatás elé néz. Vagy kiáll a forgalomból, vagy átmegy.
Ha nem, akkor a súlyadó második felét nem fizetem be.
Ha átmegy, még egy jó hónapig érvényes az én forgalmim, tehát vezethetem.
Ha az orvos továbbenged, akkor vezetem továbbra is a Coltot.
Ha nem, akkor odaadom valakinek, aki vezetheti.
A fogyókúra némi lazaság után folytatódik.
Ma maszkban lemerészkedtem az utcára. Immár dzsekiben a langymeleg időben.
Találkoztam maszkos és maszkatlan emberekkel.
Jelentem a réten nyílik a százszorszépen kívül az ibolya is.
Elhaladtam a szépséges egymásba csavaródó törzsű meggyfa mellett, amelynek főágai immár nem csavarodnak egybe. Lemetszették őket az ágfodrászok.
Bezzeg a drótfonatkerítésbe csavarodott, vele szimbiózisban (conbiózisban?) élő fatörzzsel nem tudtak mit kezdeni. Készítettem róla képet.
Jó címet kellene adni a fotónak:
Szimbiózis;
Elválaszthatatlanul;
Kényszertartózkodás;
Fával vaskarikával;
Egy élő és egy holt;
Nem kívánt sziámi ikrek;
Csak a halál választja el őket
Kényszerlakhely;
Se veled, se nélküled…stb.
Elkalandoztam. Tehát a súlyadót befizetni igyekeztem a postára a réten át. Senki nem állt előttem a hivatalban. Gyorsan végeztem.
S ha már… akkor elmentem a könyvmegállóba. Hoztam egy kötet Mórát (a sorozathoz illő vászonkötésű). Hoztam egy novellást, de az duplumnak bizonyult. Hoztam aztán egy Steinbeck-kötetet is: Az Édentől keletre c.-t. Már nagyon régen olvastam Aron és Cal sorsának a leírását. Nézem a kiadás példányszámát: 150 000. Ma legfeljebb tizedannyi példányban mernek kiadni könyvet, bár ahhoz is merészség kell. 
Csereképpen hazahoztam értékeket, de kétséges, hogy ma valaki rászánja magát, hogy egy 670 oldalas könyvet elolvasson. Pedig…
És akkor még nem beszéltem arról, hogy újra a könyvmegállóban láttam Werfel Musza Dagh-ját, Sienkiewicz Quo vadisát. Nem kell senkinek? Hatalmas kincsek pedig.
Csakugyan vége a Gutenberg-galaxisnak?