A próféciák általában csak hozzávetőleg következnek be, hiszen nem könnyű megidézni a jövendőt. Mindenesetre 2001. április 19-én írtam meg ezt a kis történetet, mintegy vágyálmomat, melynek címe egyszerűen:
MESE
„Hetvenhetedik János-Pál pápa apró termetű ember volt. Igazi aszkéta, ugyanakkor melegszívű lelkipásztor volt. Bocsánat, főpásztor, noha utóbbit valószínűleg elhárította volna magától. Ő csodálkozott legjobban, hogy ráesett a bíborosok választása a megüresedett pápai székkel kapcsolatban.
Történt pedig, hogy mindjárt megválasztását követően érdeklődtek nála ama ügyben, hogy milyen rend szerint foglalja el helyét a Vatikánban. Kezdték volna ismertetni a hivatalok tisztségviselőit, a rendszert, mely szerint a Vatikán működött, a svájci gárdától az miniszterekig.
Hetvenhetedik János-Pál csak hallgatta egy darabig a tisztviselői kar előterjesztését, majd csendesen megjegyezte, hogy van egy másfélszobás lakása az Angyalvár környékén, s ezután is ott kíván lakni. Mint Jézus Krisztusnak, neki sincs szüksége titkárságra, sem bármiféle ügyintézőre. Akinek szüksége van rá, lakáscímén megtalálja. Szívesen fogadja azokat, akiknek ügye rá tartozik, mindenki más jobb, ha békén hagyja, hiszen így is rengeteg intéznivalója akad. Szeretne ezenkívül egy kis elmélyülésre szánt idővel is rendelkezni, mert így szokta meg.
A Vatikánt pedig üzemeltesse egy erre a célra szakosodott kft., idegenforgalmi látványosságnak és jól jövedelmező vállalkozásnak továbbra is megfelel. Ezzel becsukta maga mögött az ajtót, mert igen elfáradt a beiktatási ceremónia alatt.”
és a VALÓSÁG.
Ma Ferenc néven pápává választották a Buenos Aires-i illetőségű bíboros érseket, Jorge Mario Bergolio jezsuitát.
Ezt olvasom róla: „…küzd a társadalmi igazságtalanságok ellen, határozottan kiáll a szegények mellett, ami különösen népszerűvé tette a válságok sújtotta Argentínában. … Az evilági dolgokat elutasítja, érsekként sem volt autója, inkább a tömegközlekedést használta, nem volt hajlandó beköltözni a fényűző főpapi rezidenciába, s állítólag még ételeit is maga készíti. Személye hidat képez a harmadik világhoz: olasz származású argentin, aki Németországban tanult, jezsuitaként pedig egy nemzetek fölötti regionális közösség tagja… mind a konzervatív, mind a mérsékeltek tisztelik intelligenciáját, szerénységét és lelkipásztori munkáját.”
Írásom óta eltelt húsz év, Ferenc pápa megválasztása óta pedig nyolc.
Rohan az időőőőő…..
***
Annak idején az idős jezsuita, Nemeshegyi páter többször játszatta velünk, hogy keressünk -li végű szavakat. Egyszer módszeresen hozzáláttam, és egy oldalt - több hasábban - teleraktam ilyenekkel: nudli, hokedli stb. Most meg Prokopot olvasva belefutottam a karmonádli szóba. A dolog érdekessége, hogy a sienai lóverseny részeként megemlíti, hogy „fölgirlandozott szekéren ökrök húzzák a Madonna-szobrot. Aztán így folytatja: A marha csak marha marad... Néhány év múlva vigyorgó fogak rágcsálják a belőlük készült, ízesre sült, ropogós karmonádlijukat”. Ám a karmonádli nem marhahús, hanem sertéshús, mégpedig a rövid karaj, a sertésborda.
Megnéztem a gyűjteményemet. Sajnos nem új szó. Már szerepel benne a karmonádli.
Mázli?
Utolsó kommentek