Mickey webnaplója

Miként tavaly sem, idén se lehet nyilvánosan istentiszteletet tartani a három szent napon, s azt követően se. Ilyenkor nagycsütörtökön éjszakai virrasztásra gyűlt a Regnum a Horváth M. téri templomban a kilencvenes években. Volt mise, böjtös ital, zsíroskenyér, elmélkedések, légkör, spiritualitás, taizéi énekek, kompassió. A kitartók a hajnali szürkületben távoztak, kissé meggémberedve a hűvösségben, s meglehetősen álmosan. Mehettek napi dolgukra, pl. munkahelyre. Hol van már ez a gyakorlat?
Ugorgyunk.
Nem tudom, másnak feltűnt-e, hogy az első negyedév elillant. Április elseje van. Bolondok napja. „Te, lóg a cipőfűződ…! Bonyolultabb trükkök: A vekkerrel ébredő alvó fölé helyezett alacsony asztalkán amaz jól bevágja a fejét. A hajszárítót használó is meglepődik, ha hintőport fúj az arcába a masina, de a macska is lepattan a macskaajtót záró műanyagfólián. Stb, stb.
Lapozzunk! A min. elnök reggel bejelentette, hogy felelősséggel nyár végére meri azt mondani, hogy a pandémiát itthon letudjuk. Az átoltottság szembe megy a teljes zárással. Ahogy az előbbi növekszik, a nyitást fokozatosan meg lehet valósítani. Ergo, nyár végére kell a nyaralást tervezni, ha nem jön közbe semmi más.
Lapozzunk.  
Ma használtam először az oltási igazolványomat. De inkább csak dokumentálásnak szántam, mintsem praktikus eszköznek. Nem tervezek külföldi látogatást.
Ugorgyunk.
Sikerült átmenetileg megszabadítani a Coltot a rátapadt pollenektől, vagy szaharai homoktól. Nem tudom, mitől lett matt minden kocsi az utcában.   
Ugorgyunk.
Ránk tört a nyár. Tegnap és ma szokatlan tempóban melegedett a levegő. Forró lett rajtam sötétszínű pantallóm, a virágzó vérszilva teljes pompájában tündököl, makulátlan, mint a húsvét megújuló tisztasága, ártatlan örömöt áraszt – és illatfelhőt. Zúgnak rajta a méhek és egyéb szárnyasok.   Hajnalban megszólaltak a rigók is. Idén először. Ami érdekes, most nem ismert nótát fújtak, mint tavalyig évente. Meg is emlékeztem róla annak idején: a szovjet himnusz elejét fütyülte egy rigó: Szö- vetségbe forr…  
Ugorgyunk.
Vajon mit hoz a következő év? Lesz-e egyáltalán? És ha igen, pandémia-mentes év lesz-e valóban? Vagy a forradalmi hevületű macskajancsik kitalálnak-e újabb felvakarható sebet a társadalmak testén?
Isten óvjon tőlük minden ép lelkű polgárt – az egész emberiséget.
Ugorgyunk.
Kun Erzsébet Tojástánc. c. kötete jól mutatja, hogy minél aktualizáltabb egy téma, annál hamarabb válnak retróvá a benne foglaltak. Mivel 40 éve voltam fiatal, én meg tudom oldani feladványait.
Poszeidon fia, de rádiógyár is: Orion.
Római főisten; lámpa neve. Jupiter.      
Ozirisz lelke, bika, de írószerbolt: Ápisz.
Langyos szellő a görög mit.-ban, de kályhatípus neve is: Zefír.
Ugorgyunk.
A végére egy poén: Az ütődött főherceg vizsgázik, akit a tanár nem mer megbuktatni. Felteszi tehát a kérdést: Melyik a Föld legnagyobb óceánja? A főherceg meg se mukkan.
- Azzal, hogy csendben maradt, jól felelt, fenség! – vágja ki magát a tanár. – Valóban a Csendes-óceán. Persze ezt Wasserkopf is mondhatta volna Karinthy Tanár úr, kérem c. munkájában.
Az élet produkált ennél vadabbakat. Egykori vállalatom KISZ-titkára foximaxira járt, ahová egy századost is beírattak. Tőle kérdezte a tanár, hogy a tézis és antizézis harca mivé oldódik. Mire a szás elvtárs: protézis.