Az ember járkál a lakásban, mint a ketrecbe zárt oroszlán, és a szakadatlan ismétlődés miatt kedvét veszti. Az emberben hol megsokasodnak a leírásra váró gondolatok, hol pedig cserbenhagyja grafomániájának a forrása – ötlethiányban szenved.
Mert már mindent elmondott,
mert néhány dolgot már kétszer is elmondott,
mert képtelen új élményeket felszívni, ha másért nem,
mert a helyben maradás megfosztja a különféle kihívásoktól, ha úgy tetszik, stresszhelyzetektől.
És nem érti az ember, hogy miért olyan a kedélyállapota, mint amilyen.
Alig várja, hogy történjen valami: Boruljon be az ég, süssön ki a Nap, és tűzzön hétágra! Történjen már valami az utcában!
De nem.
Arra kell rájönnöm, hogy nem tartozom még magamnak se azzal, hogy naponta letermeljem a kötelező posztomat, és előrukkoljak néhány sosem látott fotófelvétellel. Bár a késztetés megvan bennem, hogy eleget tegyek ennek a kettősségnek (a napi új zeneszám megosztásáról már letettem). Megvallom, hogy az alkalmi ötlettelenség nem segít jókedvre.
Most csak egy fotó látványáról kívánok beszámolni. Az egyik űrszonda elég messze keveredett ahhoz, hogy a Földet az űr apró pontjának láttassa valahonnan, a Napnál is messzebbről. A légypaccnál sokkal kisebbnek mutatkozó Föld csak azért látszik, mert a sötét űrben megvilágítja a Nap. A képet látva még tódítottam is a Föld relatív nagyságának megítélésén, megjegyezve, hogy még messzebbről egyáltalán nem látszik a Föld, sőt a Nap sem. Az űr csaknem végtelen nagy tér.
Jó lenne, ha ez a kép minden közintézmény falán és minden otthonban látható volna, hogy tudatosuljon az emberben: mennyire hiábavaló minden görcsös ragaszkodása érdekeihez, elismertségéhez, véleményéhez, akaratához, menyire élet nélküliek a veszekedések, mennyire hiábavalók az egymásnak feszülések.
Hányszor emlegették az űrhajósok is, hogy a Kékbolygó fentről szép és egységes. Mindenféle gyilkos indulatoktól mentes, csendes és gyönyörű.
Nem kellene folyamatosan azon dolgoznunk, hogy minden ember számára az a hely lehessen, ahol emberi méltóságát egyaránt megélheti otthon és a közéletben?
Utolsó kommentek