A hatvanas években indult a hippimozgalom. Azt hihetnéd, hogy kitalálták a langyosvizet. Ez súlyos tévedés. A céhlegényeket is vándorútra küldték, hogy hazatérve elkészítsék a remeket, s mesterré avanzsáljanak. Igaz, hogy lényeges a különbség. A hippik nem akartak semmit, csupán kiábrándultak a civilizációból, és kivonultak belőle – mondjuk az első fogfájásig. Alig hiszem, hogy kaviccsal ütötték ki a fájós fogukat.
Csaknem cél nélkül indult útnak Kassák Lajos 1909-ben, hogy elgyalogoljon Párizsba. Útját afféle profán zarándokútnak lehetne nevezni, vagy még annyinak se. Több könyvében ír erről a hosszas útról. Pénz nélkül próbálkozik dörzsölt társával, Gödrössel. Többféle módon próbálkoznak megfejni útközben a parasztokat és iparosokat. Az egyik módszerük, hogy tejet kérnek azzal, hogy kifizetik. De csak töredékét kínálják a tejnek, viszont szó szót követ, és még kenyeret is kapnak, a pénzt pedig nem fogadják el tőlük. Megismerkednek a különféle szálláshelyekkel, amelyeket ezeknek a nincstelen jómadaraknak tartanak fenn Ausztriában és Németországban is. Az ellátás sanyarú, az élelem is az.
De tarhálási módszereik egyre sokasodnak, amikor profi csavargókkal hozza össze őket a sors.
Úgy látszik, a munka nélkül való élet mindmáig vonz egyes embereket.
A stricik száma nem hiszem, hogy fogyna napjainkban. A bandák bérkoldus rendszere mindmáig élősködik a társadalmakon. Kificamított kezű nincstelenek utcára küldése, esténkénti megcsapolása, a mezőgazdaság rabszolgái mind-mind erről árulkodnak: Hogy lehet munka nélkül pénzt szerezni?
Van, aki énekel, vagy más módon hangicsál, van, aki ellehetetlenült helyzetét ecseteli (persze lehet ez valós is), van, aki kutyával koldul a kutyabarátok jóindulatát célozva, s van, aki nem gondolja meg, hogy mit beszél. Ilyesféléket zagyvál: „Főnök! Nincs egy cigid? Buszjegyre kellene.”
Óvakodj azoktól, akik főnöknek titulálnak. Szemükben még tiszteletbeli főnök se vagy, csupán a pénzedet kívánják kiénekelni a zsebedből.
Utolsó kommentek