Mickey webnaplója

Eddig nagyon lekötött Doráti Antal emlékezése életére. Amikor azonban nagyon elmerül az általam nem ismert személyek jellemzésébe, pl. balett-táncosok életébe s kitér a hozzájuk fűződő viszonyára, akkor – mi tagadás – kevésbé.  Azt remélem, hogy az általam is ismert zenészek portréit is közelhozza olvasójához, s akkor otthonosabban olvasom tovább.  Annál is inkább, mert havi pótcselekvésemet néhány nap alatt befejeztem, azaz a FülesBagoly májusi száma immár a szelektív gyűjtő martaléka.
***
Kihasználva a jó időt az erkélyünkön napozva olvastam az aktuális kötetet. Immár szerda délután egy kemény hidegfront szele tépázza az alig hogy kizöldült fák koronáját. Én is behúzódtam, és itt olvasok, írok. Úgy látszik, a frontokat nem szereti a szívem. Vagy a folyadékegyensúlyom okoz rendkívüli ritmusokat. Utóbbi ellen bevedeltem félliter teát, egy bögre tejet. Azóta jobb a helyzet. Nehéz tudni, hogy mikor mennyi folyadékpótlás az elég. Ez a játék új nekem. Mit érdekelt annak idején, hogy mennyit iszom, egyáltalán az, hogy van folyadékháztartásom. Újabban úgy látszik, kell hogy érdekeljen.   
***
Délelőtt az üzletben előttünk fizetett az ismerős fogorvosnő. Nagyon meglepett, hogy tejet, kenyeret és paradicsomkonzervet vásárol. Az ember agyában ilyenkor, ha nem ejti ki eredeti szerepéből, ugye a következők fogalmazódnak meg: ha valaki fogorvos – akkor vegyen Lidocaint, tampont, dönthető széket, fúróhegyet, jupiterlámpát, háttérzenét és viaszt a protézisek megformálására. De paradicsom konzervet??? Ez milyen már?
Megfigyelésem nem egészen csak egyszeri valami. Múltkoriban a kardiológushoz betoppanva az orvos éppen 100%-os narancsitalt fogyasztott a palackjából, majd utánaküldött egy túrórudit. Ebéd utáni időben történt mindez. Az nem derült ki, hogy ebéd helyett vagy után tette, de ezt a kettőt itta-ette. Az ember nem is gondolná, hogy a szívspecialista eszik, s nemcsak rendel, ítéleteket mond, sajnálkozik, dicsér, visszarendel, jelentést ír, pecsétel – és kész.
Nemde?
Nem? – De…!