Az angol szóra egyetlen fordítási javalatot találtam: Kirakós.  Igaz, kirakós, de azt gondolom, hogy a szókirakó is kirakós, és mégis teljesen más. Kirakós a négyzetbe tömörített néhány idom is, amelyből sokféle mintázatot lehet árnyképek alapján összehozni.  Alighanem még ezeken kívül is igensokféle kirakós létezik.
Mindegy.
Maradjunk annál, hogy a jigsaw puzzle az az alakokra vágott (fűrészelt) kép, amelynek a részeiből egy minta állítható össze. A kirakós darabkák alakja formai elem, mely mintájával és színeivel valamiképpen hordozója egy nagy képnek. Az alakos mozaikdarabon tárolt szín- és képrészlet önmagában alig, vagy egyáltalán nem értelmezhető. Tehát van sajátos körvonala, van színkészlete és vannak vonalai is esetleg. Az izgalmat az okozza összerakás közben, hogy az önmagukban értelmezhetetlen részek együtt a szemünk előtt válnak értelmes ábrákká.
Talán Szent Ágoston hasonlata az, amelyet Istennek a világgal való elgondolásáról szoktak emlegetni, nevezetesen, hogy mi a hímzést (szőnyeget) fonákjáról látjuk, és a szálak eldolgozásai, lebegő végei, a szálkihagyások stb. kuszává teszik a mintát. De fordítsuk csak meg, mindjárt helyére kerül minden, és a színén szépen kirajzolódik az isteni elképzelés.       
Ha abban a korban létezett volna a kirakós, alkalmasint azzal ismertették volna az isteni elgondolást a világ dolgairól. Ma több mint hétmilliárd ember-„mozaik” él a földön, és keresi a helyét az isteni kirakósban. Végül minden a helyére fog kerülni. De addig is keressük a helyünket, bár nem látszik az isteni terv. Mind-mind másalakúak vagyunk, más mintánk van, más a színünk, és nincs belőlünk több. A kirakás folyamatos. A meghatározó színek, formák, minták alapján kialakulhatnak értelmezhető képrészek, de a végső nagy egész kirakása hosszú időt vesz igénybe.  
Vegyük észre, hogy mindenkinek meghatározott helye és feladata van. Az is látszik, hogy nem lehet ösztönösen összerázni az egymáshoz illő darabokat. És az is igaz, hogy a részeknek közük van egymáshoz. Egymás létét feltételezik, és csak egybekapaszkodva képesek felmutatni a végső képet.
Bevallom, hogy el-elidőzöm a kirakóssal, és módszerem, hogy a kirakandó kész kép folyamatos nézését jószerével mellőzöm. Így – bár tovább tart, de – izgalmasabb a részek összekeresgélése.
Van ebben a keresésben valami nagyon életszerű.
Keressük a párunkat,
keressük a helyünket az életben,
keressük a tehetségünkhöz passzoló hivatást, elfoglaltságot,
keressük a hozzánk illő embereket, barátokat, ismerősöket.
Végül is mindezekre rátalálunk,
megvalósul a terv,
összeáll a kép.