Nem vállalkozom a Tankönyvkiadó 1980-ban megjelent szemelvénykötet elemzésére. Magam azért kezdtem bele olvasásába, mert Tüskés Tibor (†) szerkesztőtársam lett a Távlatok c. lapnál, részben pedig azért, mert meglehetősen színvonalas író- költőgárdát vonultat fel a kötet szerkesztője. Próbáltam kiolvasni a szépséget, jóságot, pozitív kicsengésű írásokat, de a legnagyobb sajnálattal kell megállapítanom, hogy nem is olyan könnyű. Főleg a prózai írások kötötték le figyelmemet, és azt tapasztaltam, hogy a válogatás zömmel negatív kicsengésű részleteket hoz: a legtöbb anyag az előző korok pocskondiázása, és a szocializmus tömjénezése. Csoda-e, hogy a magyar ifjúság pesszimista modellekkel körbevéve nőtt fel, és olyan tényállításokkal szembesült, amelyeknek a saját családjában bőven ellentmondtak. (Vö. kettős nevelés.) Csak az előzők illusztrálására hozok néhány szemelvénycímet, megjelölve, hogy szerintem az adott írás pozitív, avagy ellenkezőleg.
Faragópásztor élete +
Egy menekült Győrben -
A csóti hadifogolytábor -
A szentjakabi iskola +
Egy vasutas mártír emlékére -
Puszták népe -
Segélykérelmek 1932. -
A pacsai sortűz –
Göcsej - (a nevet a helyiek szégyellték)
Tájkép a város határán +
A sír -
Radnóti utolsó napja -
Jönnek (az oroszok) -
A Dunántúl szabad -
Honfoglalók Koppány földjén -
Abba is hagyom a címek sorolását.
Miről van itt szó? Az orosz megszállásról, a szemfényvesztő földosztásról, Göcsej elmaradottságáról. Csupa negatív kicsengésű cím, és ugyanolyan tartalom!
Mit mondjak?
Elég szörnyű, hogy ilyesmikkel traktálták fiatalságunk idején a serdülő ifjúságot.
***
A nap furcsasága, hogy meghallgattam Bábel Balázs előadását a Mindszenty- és a Grősz-perről. Mindkettő arról győzött meg, hogy gyilkos korszak volt a szocialista rendszer a maga valóságában. Bár igaz, hogy egyik rezsim se fehér sem fekete, mégis a szellemi terror és a fizikális is, bőven azt igazolja, hogy egyszer s mindenkorra elég volt a szocializmusból. Bár meglehet, hogy elveiben többé-kevésbé elfogadható lett volna, de megvalósulásában semmi esetre sem. A gondolatrendőrség és a vallásszabadság sárba tiprása az emberi méltóság lenullázását valósította meg.
Historia est magistra vitae.
***
Azt álmodtam, hogy érettségizek. Fizikából, amit még fiatalon is elkerültem. Valami zűr volt az étkezési utalványommal. Tán kicsi volt rajta a pecsét. A kiszolgáló hölgy elment a papírommal a főkönyvelőhöz, hogy mégis engedélyezze az ebédelésemet. Várakozás közben arra gondolatam, hogy alig emlékszem többre fizikából, mint az Archimédesz-törvényre (kisangyalom), és néhány képletre mint pl. v=s/t, U=R/I.
Aztán a szükség kivert ágyamból. S teljesen megúsztam a fizika érettségit. Végül is 75 vagyok, vagy mi a csoda.
Felébredtem.
Utolsó kommentek