Mickey webnaplója

Egy időszakban úgy véltem, hogy érdemes egy író teljes életművével megismerkedni. Amiket leír, valamiképpen róla szólnak, és így a könyvei által valamennyire magát az írót ismerhetjük meg. Csakúgy, mint a színészt a szerepein keresztül. Ez persze eredménnyel támadható, elég csak arra gondolni, hogy egy szegedi szabó mindenét feladva, olvasmányai alapján elzarándokolt Tolsztojhoz, hogy szolgálja a nagyszerű embert. Tolsztoj két lábbal kirúgta, s koldusszegényen botorkált haza az az ember.
Mégis látok benne fantáziát.
Ennek jegyében elolvastam a nyolc kötetbe foglalt Tömörkény novellasorozatot, és csaknem minden Szabó Magda-könyvet elolvastam. Így járt velem Bernáth Aurél is, aki élvezetes stílusban írta meg könyveit. Móra Ferencet is közéjük szeretném iktatni azok alapján, amiket tőle eddig olvastam.
Utóbb Prokop Pétertől olvastam el sok mindent. Az életművéből még hiányzó kötetet megrendeltem.
Vannak aztán más típusú nekem tetsző sorozatok. A Kairosz Miért hiszek?, ill. Miért jó magyarnak lenni? sorozataiból az engem érdeklő emberekkel felvett interjúkból meglehetősen sokat elolvastam. Hasznomra voltak, értékesnek találtam azokat a vezérfonalakat, amelyek mentén életüket megszervezték.
Kicsit hasonló a Pásztorok-sorozat, mely a hazai püspökökkel készült életinterjú. Érdekes volt megfigyelni, hogy a főpapok élettörténetei mennyire különböznek egymástól. Maguk az alanyok is természetesen. Némelyikük élete kalandregény, másoké meg egyáltalán nem az. Az eddig megjelenteket mind elolvastam, némelyiket korrektúráztam is.
Valaha elolvastam Kodály Zoltán háromkötetes Visszatekintés c. munkáját. Sokat merítettem belőle. 
***
Gyerekkori élményem egyike, hogy felső tagozatosként magyarórán olvastuk Kölcsey „felsőbb nem”-ben írt prózáját, a Parainesist. Nehéz olvasmány, de nagy értékeket vonultat fel benne a szerző. A SZIT újra kiadta. Gondolom, hogy nem túlságosan magas példányszámban. Kevesen olvasnak ma ilyen hangvételű művet. Mégis fontos, hogy hozzáférhető legyen azok számára, akiknek ma is irányt mutat a reformkori költő.
***
Az egyik üzletközpont könyvesboltja kirakata előtt álltam. Három eladó támasztotta a pultot. A kirakatban cédula tájékoztatta a potenciális vásárlókat, hogy egyszerre max. 15 vevő tartózkodhat a boltban. Elképzeltem, hogy mennyire boldogok lettek volna, ha nem is 15, de legalább tíz ember tartózkodik odabent. De hát senki nem akart könyveket venni. Nagyon átalakult a piac. Ha interneten rendelem meg az új könyvet, és boltba szállítást kérek, olcsóbban megkapom, mintha helyben akarom megvenni. A boltnak mégis érdeke, hogy adminisztrálja ezeket a vásárlásokat, mert esélyt kap arra, hogy a betévedt vevő tőlük is vásárol.
***
A National Geographic magyar nyelvű képes földrajzi folyóiratra egykor előfizettem. Aztán meg nem. Nemrégiben kb. harminc számát felmarkoltam a könyvmegállóban. Össze voltak kötegelve. Itthon aztán elkezdtem lapozgatni őket és a következőkre jutottam.
1. A képek színvonala sokkal jobb, mint a mellékelt népszerűsítő szakcikkek.
2. A lap havonta jelenik meg. Nincs ember, aki ennyit képes havonta elolvasni ilyen szórt támákban.
3. Ma az interneten hatalmas tömegű kiváló minőségű fotó, videó hozzáférhető a legkülönfélébb témákban (földrajzi, néprajzi vonatkozású témákban is).
Emiatt, meg a bekerülési ára miatt ma már korántsem akkor a nimbusza a NG.-nak, de egyetlen más lapnak se, mint egykor.
Túltápláltak vagyunk látni-, hallani-, olvasnivalókból, mindenféle információkból.
Micsoda időket élünk?
Épp ellenkezőjére váltott az a trend, mint amit a vasfüggönyös időkben éltünk meg.
***
Gábor oximoronja: Én nem vetem meg az ágyam, és most megyek s megvetem az ágyam.