Mickey webnaplója

Szerdán fáztunk. Na, nem úgy, hiszen odakint 33 fokot mért a hőmérő. Idebent fával dolgoztunk. Egy régi kanapé-kitámasztó rudat kellett leszerelni és jobb minőségben visszahelyezni. Segítségükre sietett egy dekopír-fűrész, egy csavarozó masina és a fúrógép. Felváltva használtuk őket, mígnem elkészült az új megoldás. Ám sehogy se akart működni. Túl szorosnak bizonyult a szivacsbetét terjedelméhez képest. Elcsodálkoztunk: elmértünk volna valamit? Aztán rájöttem a turpisságra. A szivacsbetét nem tökéletes téglaalakú, a hossztengelye körül elforgattuk 180 fokkal, és minden a helyére került. Eltartott a műveletsor néhány óráig. Ennyi előkészület után jöhetnek nyári vendégeink rövidebb-hosszabb itteni tartózkodásra.   
Nagyon elszaladt az idő. Hármat alszunk, és megérkezik az első fecske. Rá egy hétre a többiek.
Értesítést kaptunk húgom lányától, aki hegyifutó, annak is a nehezebb változatában jeleskedik: a Skyrunning válfaját űzi, most Spanyolországban tartózkodik, ahol Skyrunning világbajnokságot tartanak. Szeretne az első százban benne lenni. Hajrá, hajrá, fog az menni, mondom én. A többit majd meglátjuk.
Most mit is csinálunk? Szokásunk szerint várunk.
Várjuk a versenyzőket, várjuk a csendes szép időt, várjuk a találkozást, várunk mindenkit. Lassan azt is várom, hogy lefeküdjek, de előbb még az angol-dán EB elődöntőt megnézem.
(Megnéztem volna, ha nm 1:1 lett volna az állás 90 perces kínlódás után. Megint csak otthagytam a hosszabbítást. Utólag megtudtam, hiába szurkoltam a dánoknak, az angolok lettek döntősek.)