Közöm lett hozzá, hogyne lett volna, amikor 94-től már magam is a jezsuitáknál dolgoztam. Emlékszem, hány alkalommal kért meg Tereza, hogy az emeleti fénymásolón százával készítsek kópiát a jelentkezési lapokról, szabályokról, mindig másról. Ám az emeleti masina csak a szerkesztőségünk használatára vetetett, s ezt majd minden alkalommal az értésemre adták. Két tűz közé kerültem, de azért minden munka elkészült. Nem tudom, a festékkel és a papírral hogyan számoltak el, mindenesetre a szerk. nem nézett jó szemmel ezekre a felkérésekre.
Emlékszem néhány alkalommal ebédidőben taizéi nótákat énekeltünk négy szólamban – kölcsönös örömünkre.
Emlékszem, hogy Mica fiút korábban negatív élmények érték a regnumi (ott nála idősebbekkel táborozott, nehéz lehetett neki felvenni a tempót). Neki legyen mondva, azért elment a bogártáborba. Hazafelé jőve mégis elpityeredett. Rossztól tartva megkérdeztem: Nem érezted jól magadat? De – mondta, csak az a kár, hogy már vége van.
Na, ez az!
Ettől kezdve évente részt vett a táborokban. Énekeket tanult meg a „strapabíró” Bogár-énekeskönyvekből. Mesélt a csupa pozitívumot soroló „harmonikákról”, a tábortűzről, az irzenről” (irodalmi-zenei bemutatkozás). Utóbb tábori bogárvezető lett, csoportot kapott. Még később bogárklubot vezetett. Vezetőképzőn vett részt, majd ő tartott vezetőképzést. Aztán – mint előtte már mások – megházasodott, és más feladatoknak kellett megfelelnie. Aztán nem tudta vállalni a bogár vezetőségben elfoglalt tisztjét. Maradt az emlékezés.
Miként mi is emlékezünk… Elmentünk Dunakeszire, ahol szintén jubileumi seregszemle volt. Számos kisbogárnak mutatott be minket a fiunk. Mind ragyogó szemmel említették Micát, s őszintén örültek neki, hogy megismertek minket.
Többször elkísértük Micát az Óbudai Szigetre szervezett métabajnokságra. Régi fotók árulkodnak róla.
Részt vettem a bogárkönyv korrektúrájában.
Aztán – mint említém – változott a kép. Más feladatok, más életkörülmények, más felelősség.
De jól van ez így.
Mozgalmakban részt venni élmény és felelősség, ám egyik mozgalomból belenőni egy másikba szintén pozitív és kívánatos dolog is. Így lesz kerek egész az ember élete, így telik meg változó tartalmakkal, életmeghatározó értékekkel.
Mindezt azért rögzítettem, mert a Bogár 30 éves, és a jubileumra videósorozattal készültek. Örömmel fedeztem fel a nyilatkozó Tereza Worowskát, a megemberesedett Karczub Marcit, B. Kingát és még másokat is.
***
Elindult hozzánk szerencsét próbálni Matyi unoka. Anyja feltarisnyázta. Ford autóval ballag hetedhét határon át.
2021.07.10. 12:09 emmausz
30 éves a Szentjánosbogár közösség
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr5916618262
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek