Mickey webnaplója

Egész nap megy a szobaklíma. Immár kettő is. Nekünk ugyanis melegünk van, vendégeink viszont a Jura-hegységből jöttek, ahol tartósan 13 C-fok vette körül őket és fáztak. Itt jól érzik magukat klíma nélkül is. Ventilátorok nélkül is. A figyelmesség mégis úgy kívánta, hogy a szobáikban lehetőségük legyen a levegő megmozgatására. Nem igazán éltek vele.
Mivel a Balaton után nálunk laknak, létszámunk átmenetileg megsokszorozódott. Helyünk van. Nekik meg kedvük itt lakni. Francia nászom házát eladják. Már jelezték a gyerekek, hogy ezt a lakást ne adjuk el elköltözésünk esetén se, mert olyannyira a szívükhöz nőtt. Számos élményük fűződik itteni tartózkodásukhoz. Minden nyáron szerettek nálunk vendégeskedni. S hála Istennek, nincs ez másképp ma sem. Innen startolva különféle helyeket keresnek fel. Kedden pl. a Palatinus strandot. Későig lubickolnak, mert 21 h-ig nyitva van.
Holnap Ráckevén teszik tiszteletüket, és covid-tesztelésen esnek át, mert az osztrák sógorok csak érvényes igazolással engedik tovább az átutazókat. Márpedig eltökélt szándékuk, hogy pénteken hazastartolnak.
Ma elmeséltem Évának, hogy hosszabb távollét után hazaéréskor mindig Beethoven VI. szimfóniáját hallgatom meg, mert olyan megnyugtató. El is kezdtem játszani a bevezető taktusokat a szintetizátoron. Estelle-ke szeme felcsillant. Kedvenc zenéje, mert egy neki tetsző rajzfilm aláfestő zenéje és nagyon szép.
Nem hiába, muzikális család az övéké. Még kicsi gyerekek voltak a most huszonéves fiúk, amikor a dupla franciaágyon ugráltak pálcika lábaikon, s ütemesen kiabálták: Musique italienne. Hát persze, Vivaldi Négy évszak c. darabja forgott a korongon. A következő évben hasonló lelkesedéssel hallgatták-ugrálták végig a musique russe-t, Muszorgszkijtól az Egy kiállítás képeit. És ez még nem minden. Matyi unokának szoprán hangja volt akkoriban, amikor elénekelte az Éj királynője áriáját a Mozart operából. S hogy folytassam a reklámember stílusában, bonusként emlékeztetek arra is, hogy az említett unoka óvodás korában felismerte a Rossini-féle Tell Vilmos-nyitányt. Ám, amikor rákérdeztem, hogy vajon ki írta ezt a szép zenét, rávágta: Tom és Jerry. (Hát, ha egyszer onnan ismerte!!!)