Lapozok a nap gondolataiban.
- Reggel Jánosunk Vianneyt idézte. Azt mondta az arsi plébános, hogy meghallgatná Isten és teljesítené is imáinkat, ha erős hittel és tiszta szívvel kérnénk. Igaza lehet. Nincs, vagy alig van ilyen tapasztalatunk. Vajon elég erős-e a hitünk, és eléggé tiszta-e a szívünk?
- Reggel M.- unoka kétnapos kirándulásra indult K-val és R.-val. T. megjegyezte, most két napig nem látunk. Én meg hozzátettem: Most látunk és mivel holnap hazajössz, holnap is látunk.
- A többieknek említettem, hogy a francia unoka sokat tanult magyarul. Az olimpiát nézve azt találtam mondani a küzdőket látva: Én vagyok a legerősebb… meg te. M. felnevetett. Vette a humorát annak, amit mondtam.
- Lapozok az egyik szótárban. A lapok között találok két bélyeget. Az egyik Benczúr festménye: Budavár visszavétele, a másik bélyeg piarista címert mutat. A rend jubileumára utal.
Máshol a szótárban megtalálom a -li végű svábos szavak összegyűjtött jegyzékét. (Valahol meg kell lennie a CZG unszolására készített összeállításnak is, a megy ige szinonimáiról és rokonértelmű szavairól. (Ha az orrom előtt volna, megnézném benne, hogy a ténfereg szó és az őgyeleg köztük van-e.) Azért érdekesek ezek a találások, mert sok könyvemben sokféle írott relikvia van elrejtve. Olyanok ezek, mint ételben a fűszer. A rátalálás mindig örömet szerez – nekem legalábbis. Nagyon valószínű, hogy a könyvek felszámolásakor ezek a kis érdekességek-kincsek is ebek harmincadjára kerülnek.
Kár.
- Elmentünk Prokop Péter utolsó naplószerű kötetéért a Libri könyvesboltba. Naplószerű a kötet, mert nem blogot írt a szerző, mint pl. Váli Dezső. Szerkezetének esetlegessége még a blog témaegységét sem éri el. Mégis érdeklődéssel várom, mit üzen a mester élete vége felé a 18. kötetében.
A könyvszámla mellett találtam két db bont, amely 7000 ft értékű vásárlás esetén 1000 ft kedvezményre jogosít. Őszintén sajnálom a könyvkereskedelem dolgozóit. Nincs keservesebb látvány, mint a csaknem vásárlók nélküli könyvesbolt. Vajon lesz-e fizetésük a munkatársaknak? De hát egyre kevesebb a betűfaló ember (elcsábultak ugye az e-book felé, a tévé, a FBook, az okostelefonok felé, és egyre fogy a könyvvásárló. Nem segít nekik a könyvmegállók ingyenes szolgáltatása sem). Úgy járhatnak, mint a hanglemezárusok, a kottaárusok. Előbbieket a youtube, utóbbiakat a fénymásolók fektették kétvállra.
- Eljutottam a FülesBagoly utolsó rejtvényéhez is. Várhatom az újat egy hónapig. Be kell vallanom, hogy egyre csökken bennem ez a várakozás. Kissé rabszolgamunka ez az elmefényesítés. Csaknem unalmas, jóllehet egy-egy megmérettetés után még mindig jó érzés tölt el.
- Tegnap Karinthyt olvastam (Tanár úr kérem). Jókat röhögtem rajta. Különösen is tetszett, a Szeretem az állatot című. Mivel M-éknek volt nyuszijuk, felidézte bennem a nyúltartás szépségeit. Röviden idézek belőle:
„A kis nyúl mindjárt megtetszett, mikor a konyhában letették: kedves kis feje, ijedt szemei és lágy, sima szőre… Nem akarok semmit tőled, te fehér, ijedt kis nyúl, csak meg akarom simogatni a fehér bundádat, hátrafelé és óvatosan, hogy jól essék neked, ölembe vennélek, és a kis fejedet simogatnám, hogy megnyugodj, és jól érezd magad, biztonságban, és elhidd, hogy nincs okod félni, nem kell tartanod semmitől, én vigyázok rád és megvédelek… a kis fehér nyúl után nyúlok, hogy megsimogassam. A kis nyúl azonban, ijedt kis dög, riadtan lelapul, és kifut a tenyerem alól, be a konyhaszekrény alá… stb. stb.
Eladdig, hogy nem sikerül elkapnia a menekülő nyuszit.
Újra idézem immár a végét: …hirtelen és mérgesen kapok utána, erőlködöm, kivörösödöm, a nyelvem kilóg, megbotlom, leesem, négykézláb futok utána, be az asztal alá, a dézsa mögé. Beverem a fejem az ajtófélfába, kiszakad a kabátom, a fogamat csikorgatom, és egyszer már meg is kapom a füleit, de ő …kitépi magát, megharap, és a kamrában elbújik a hasábfák mögé. Most ott van, és nekem szét kellene szedni az egész halom fát, hogy megtaláljam. De szétszedem, szétszedem én, ha addig élek is, szétszedem, és megfogom és megragadom a füleit és felkapom a levegőbe, és megforgatom, és a falhoz vágom, és szétloccsantom a fejét, azt az ostoba, makacs, szamár fejét, amivel nem akarja megérteni, hogy csak meg akarom simogatni.”
Hát igen. A nyúltartáshoz sok türelem kell. Olykor még az is kevés.
Utolsó kommentek