Mickey webnaplója

Benne vagyok abban a korban, amikor mások már sűrűn díjazottak, akikről megemlékezések készülnek, akik részére ünnepi kötetet szerkesztenek, akik talán nem is igénylik ezeket a törekvéseket. A csillogásba is bele lehet fáradni. Tehát közismert kortársaim kerek évfordulójára felkérnek egy-egy emlékezés megírására. Eddig öt felkérést kaptam, közülük négy elkészült, legalábbis részemről.
Érdekes érzés lehet az ünnepeltekben szembesülve a régmúltra emlékezők írásait olvasgatva. Viszont a korosodással párhuzamosan egyre fárasztóbb lehet a gratulációk fogadása s ünnepségek szervezése.
***
Testvéri találkozó volt tegnap. Ami megragadott. I. imádkozik a beoltottakért. Sokan imádkozhatnak azokért, akik nincsenek beoltva.
Egy falvédőszöveg különös megidézése jutott eszembe, amin egykor anyánk mulatott. Öccse nem kifújva a levegőt, hanem belélegezve hörögte falvédőjük szövegét: Pompás uzsonna az asztalon.
Meglehet, azért jutott eszembe ez a különös szamárkodás, mert az asztalon csakugyan pompás uzsonna várt bennünket, természetesen falvédőszöveg nélkül.
A trakta még ugyanolyan bőséges, mint valaha, de fogyasztásunk mértéke csökken. Nincs már szükségünk kalóriadús ételekre, italokra.
Szerencsére a meleg is alábbhagyott, s kifejezetten kellemes szél szellőztette át a fővárost. Sokan mászkáltak az utcákon, immár nem kellett a párakapukat működtetni.
***
Hazafelé jövet meg-megálltam, mert nem álltam meg, hogy ne készítsek fotókat a régi és az új épületekről. Most mondjam azt, hogy a régiek a szebbek, mert arcuk van, mert lelkük van, mert karakterük van. Az újak arctalanok, jellegtelenek, bárhol a világon tömegesen láthatók, üveg hátán üveg- és acél hátán acélszerkezetek, s ahol erre lehetőség adódik, ott egyre magasabb szögletes tornyok meredeznek az égre. 
Ha nem is szépségükért, hanem dokumentálás céljából elkövettem néhány kattintást.