Mickey webnaplója

ugyanis az utolsó kötetében nagyon sok, nekem tetsző grafika található, amelyeket szeretnék megmutatni. Mint írtam már, szövegeiben még magához képest is igen sok az ismétlődés. Ez korából következhet, de sajnálom, hogy nem akadt lektor, aki meghúzta volna a vaskos kötetet. A kevesebb több lett volna ebben az esetben.  Most idézek még búcsúzóul néhány mondatot PP-től:
- Üdvözöl volt diáktársam. Ígéri, hogy meglátogat. Be kár! Mert húszéves kori arca maradt meg bennem. Egy találkozás szétrombolhatja a valamikori fiatalságát, s lesz belőle, mint magam is, 80-as aggastyán. Az osztálytalálkozók velejárója. Aki tart a felismeréstől, tartózkodjon a találkozóktól.
- Tegnap még fiatalok voltunk, s ma már bottal botorkálunk. Holott szívesebben hajtanánk vele a Cerberus kutyáját. A botorkálásból nagyon ritkán van felállás.
- Miért nem élünk idő nélkül, mint az állatok? Megelégedve az este szépségével és a hajnalpír ragyogásával? Miért akarunk mindennek a végére járni? A vég sejtése nélkül talán boldogabbak, de szerencsétlenebbek lehetnénk? Költői kérdések. Mivel pap, meg nem fogalmazott válasza egyértelmű.
- Az embert az ötvenes évek elején könnyen amerikai ágensnek titulálták. Az áldozatokat azonos elbánásmóddal intézték el. A kínzásoknak csak a beismeréssel szakadt vége. Az ütés, verés, erőszak, pszichológiai ráhatások a tárgyalótermen kívül használtattak. Nincs mit hozzátenni. Így volt.
- Az ember kisajátít egy helyet, kertecskét villával… ide húzódik vissza s éli meg szúnyognál és muslicánál rövidebb szerelmi életét. De a 80-100 év végére megelégszik egy koporsónyi hellyel, esetleg urnával. Az elhalkulás nem megy magától. Meg kell csinálni.
- Az önző jóleső biztatása: mozdulj már betegágyadból, megígérted, hogy portrét festesz rólam. A nyugdíjasokat többnyire az unokákkal való foglalkozás élteti, vagy más hobbi.
- A fegyvergyáros és mérnökei, akik lelkiismeret-furdalás nélkül gyűrik zsebre dollárjaikat, így riposztoznak. Ha becsuknánk a gyárak kapuit, millió munkás kenyértelenedne el. A hadiipar jár élen a technikai fejlődésben. Kár, hogy így van. A fegyver csak gyilkolásra szolgál. Ördögi találmány mind. Én nem gyártanék. A pápa is óva int a fegyvergyártástól mindenkit.
- Mind vétkezünk, csak másként, mint az általunk vádlottak. Ez igaz. Mégis pletykálkodunk, rágalmazunk, mások hibáit a hátuk mögött kibeszéljük. Így ártunk neki, mert nem tud védekezni. 
- Minden bolygó más. Az űrkutatás nyilvánvalóvá tette. Isten ezeket is a maguk változatosságában működteti.
- A jövő buzdítók nélkül el nem indulhat. A jóra serkentés alapvető szülői kötelesség.
- Hazatértemkor…szabad volt az út a kalocsai nővérek otthona felé. Végezetül hadd említsem ide a velük kapcsolatban, hogy legelső kellemetlen találkozásom az óvodában zajlott le. Mindegy, hogy miért, az első tíz perc után nem engedtek ki az udvarra, helyette a sarokba állítottak. E női renddel való találkozás mintegy keretbe foglalja hosszas életét.
***
Eddig szólt könyve. Most végső konklúzióként ide írok néhány sort:
Prokop sok igaz meglátását rögzítette papírra.  Örömmel elfogadtam őket.
Sok kritikát is gyakorolt. Egyesekkel azonosultam, másokkal nem.
Leírt jelenségeket, melyek egy részéről kiderült, hogy tévedés. Festő, maradj a palettánál.
Igen sokszor ismételte magát. Utóbb már egy könyvön belül is. Kár. (lektorálás)
Az általa kritikával szemlélt személyek egy részét személyesen ismertem. Ezért a bírálatokat nem mindig fogadtam el eltérő aspektusunk miatt. Férfi betegség az önmagát tévedhetetlennek tartó mentalitás?
Nagy érdeklődéssel olvastam PP élete utolsó szakaszáról szóló beszámolóját. Szeretem, ha valaki elém éli a várható folytatást.
Van, amit követendőnek, van, amit elutasíthatónak ítélek. 
Mindent egybe véve is azt vélem, hogy gazdag életművet hagyott ránk ez a pap - festő - író ember.
Nyugodjék békében!