Mickey webnaplója

 Szeptember elseje valahogyan éles választóvonal az előtte és utána következő történéseknek. talán azért alakult így, mert mérsékelt a külső hőmérséklet, ami kedvezőbb a tanulás okozta terhelés elviseléséhez. Ugye „a kilencedik hónapban vagyunk” mától kezdve, és ez egy másik értelemben is a még megvalósulatlan reménykedés ideje, azaz, hogy minden szép lesz, jó lesz, az élet élhetően fog alakulni.
P.csabán immár két unokánk indult iskolába, egy meg óvodába fog járni. A negyedik karon ülő. Ugye a szülők terhelése elég nyilvánvaló. A negyedikes könyv és munkafüzet csomagjába belelapozgattam, hogy képbe legyek, mivel és milyen módon foglalkoznak. Szemet szúrt, hogy minden kiadvány gazdag képanyaggal rendelkezik. Ez több kérdést is felvet. Az első szerintem, hogy ha minden tárgy minden könyve illusztrációkkal teli, majdnem terhest mondtam, akkor nem marad helye a gyermeki fantázia kifejlődésének. A tankönyv megmondja, mit hogyan kell elképzelni.
Adódik, hogy vizuális civilizáció tagjai vagyunk mindahányan.  Körbe vesznek bennünket az internetről leszedhető, az okostelefonokból töméntelen mennyiségben ömlő jó minőségű képek, videók, stb. Ezek függvényében felmerül a kérdés, kell-e a tankönyveknek ezekkel konkurálniuk, és egyáltalán van-e esélyük arra, hogy versenyben maradjanak az előbbiekkel. Nincs válasz, és nincs megoldás sem. Úgy látszik, hogy fogyasztói igényeink kielégítése, komfortzónánk követelődzései ellehetetlenítik az egyszerű formákhoz való visszatérést a lényegre törekvés jegyében.
Egy dolog bántotta zeneszerető valónkat. T. kezembe nyomja a hittan munkafüzetet, a Magnificatnál kinyitva. Forrásként az internet van megjelölve. A korrekt meghatározás az lett volna, hogy dallam és szöveg: Dienes Valéria. Egy gyereknek mindez nem mond semmit akár, de hát a könyvet felnőttek hozták össze.
Egy másik észrevételem: emlékszem középiskolás koromban már sokszor volt a héten hat óránk. Na de nem általános negyedikben. Unokám órarendje szerint a héten négyszer van hat tanórájuk, egyszer öt. Igaz, hogy a héten négy tornaórájuk és két énekórájuk van. A készségtárgyak valamit enyhítenek a nyomáson. Mégis azt gondolom, hogy ez akkora teher a gyerekeknek, hogy szerintem nagyon meg kell szűrni ilyen körülmények között, hogy járjanak-e különórákra, és hányra.
A fiataloknak csak egyet ígérhetünk, ha szükségük van segítségünkre, hívjanak, jövünk.