Mickey webnaplója

Meglátogattuk a mosonmagyaróváriakat. Ezúttal M. unokám vezetett és igen kiválóan. Gyorsan odaértünk, s utóbb gyorsan haza. A rokonsággal nagy, felszabadult és hosszas angol nyelven folytatott beszélgetés kezdődött. Mindent tisztáztak, mindent megbeszéltek, amit csak akartak. Én és T. hallgattuk a szófolyamot, de érteni vajmi keveset értettünk belőle. Leginkább annyit, hogy a társalgás jókedvű, és sok mindenben megegyeztek. Péteken este másfélórás sétát tettek a fiatalok. Velük tartottam. Amire számítottam, be is következett. Az ő sétatempójuk nekem könnyű stafétát jelent. Azért meg-megálltam fotózni is, és tartottam velük a lépést, mert számolnom kellett azzal, ha lemaradok, aligha érem utol őket. A kellemetlen érzés ellenére kár, hogy nem csinálom ezt mindennap. Biztosan jót tenne.
Elhaladtunk a vár mellett, el Sissi szobra mellett, és nem ültünk le a Habsburg herceg padjára őfelsége bronzszobra mellé.
A közelmúltban csak éjszaka jutott eszembe, a gyerekkoromban alkalmazott DDT-tartalmú por neve, amelyet légyirtáshoz pumpáltunk egy alupumpából (gezarol). Séta közben pedig sokáig nem jutott eszembe annak az írónak, költőnek a neve, akinek a mellszobra előtt most nem mentünk el. Azt tudtam, hogy Tibor, azt is, és hogy szláv vezetékneve van. Az arca is megjelent előttem, és mégis csak az abc-n elindulva találtam rá gy-betűnél a megoldásra. Persze, hogy Gyurkovics Tiborról van szó. A kutyafáját a feledékeny fejemnek!
Szombatra motorcsónakos túrát terveztünk a mosoni Dunán, de szándékunkat keresztezte a hidegfront s az eső. Talán majd legközelebb.
Kellő empátiával vettem tudomásul, hogy nemcsak az én hallásom szelektív, hanem másé is. Bizonyos frekvenciákat nehezebben hallok meg, másokat meg jól. Nem értem az elhadart, nem kellően artikulált hangokat, a halk beszédet.
Aki velem akar kommunikálni, annak kissé meg kell emelnie a hangját. Inkább kevesebbet szóljon; de azt hangosan tegye. Mindketten jobban járunk. Én azért, mert megértem a mondókát, a beszélgető partnerem pedig azért, mert nem kell megismételnie mondandóját, s így elkerüljük azt a malőrt, amibe sokan beleesnek. A csak kicsit halló nagyothallók közötti látszólagos párbeszéd egy darabig elvan az értettem, helyeslem, bólogatok rá, igen szavakkal történő reflektálással, de kipukkad egy olyan kérdésen, hogy hány óra is van? Ugyanis nem jó rá az igen válasz.