Mickey webnaplója

Születésnapomra kaptam egy órát, amely számon kéri, mennyit sétáltam, mennyit mutat a pulzusom, és napjában többször figyelmeztet, hogy már megint ülök. (Éjszaka is felébresztett: Már megint ülsz! Pedig feküdtem.) Ám születésnapomra kaptam számos jó könyvet is, és ugye, meglehetősen furcsa dolog állva olvasgatni… Még ha pulpitusom volna …, de így…
Most pl. Konok Tamás Emlékkövek c. önéletrajzi munkáját falom. Úgy kellett felállnom, amikor a kötet felén túljutottam. Az idős festőművész oly korban élt, amikor én is, meg felmenőim is. Jókora részt szentel az ötvenes éveknek, amikor is olyan hírességekkel hozta össze sorsa, akiket ismerek, szeretek, némelyikükkel találkoztam is. Csak sorolok neveket: Kodály, Weöres és Károlyi Amy, Vujicsics, Bernáth Aurél, Kokas Ignác, Pernye András, Lipták Gábor és Paula, a felesége, Domanovszky, Füst Milán, Weiner Leó, Bálint Endre, Borsos Miklós, Szabó Lőrinc, és így tovább.
Különös érzékenységgel ábrázolja azokat a malőröket, amelyek nemhogy hátráltatták kibontakozásában, hanem előmozdították karrierjét.
Konok T. jó elbeszélőképességgel és kitűnő humorral, valamint kiváló emlékezőtehetséggel megáldott szerző, aki részletes leírásokkal örvendezteti meg olvasóit, láttatja a régi történéseket. Időről időre bedob egy-egy poént, ami még érdekesebbé teszi mondókáját.
Ezekből idézek néhányat:  
Egy krémesboltba betér Würtz Ádám és Csohány Kálmán. Kérnek 40 krémest. Majd egyre sokasodó érdeklődő tekintetek előtt hozzálátnak a betermelésükhöz. Csohány győz 21:19-re, bár elszédülve hagyja el a csatateret.
***
Idéz egy lengyel előadót, aki azzal aratott sikert, hogy megjegyezte: Minden európai kultúrnyelven a papír neve – papír, kivéve az oroszt. Náluk bumága.
***
Az ötvenes években politikai viccekért öt évet lehetett kapni. Mégis terjedtek széltében-hosszában. Ilyen: Az angol alkotmány neve: Magna Charta, a szovjeté Hanta Charta, a magyaré meg…?
A franc akarta. (Ez volt az a sztálini alkotmány, amelyet felváltott az ellenzék által annyit kifogásolt Alaptörvény.)
Még sokáig folytathatnám a derűs megjegyzéseket, de az eddig leírtak egyikét sem mertem szó szerint megidézni, mert úgy látszik szigorodott a copyright. Ebbe a könyvbe is beleírták (immár a végére): Engedély nélkül semmilyen formában nem másolható!                      
Ez a kitétel kétélű fegyver. Vagy megveszed a könyvet, mert van rá 3900 Ft-od, vagy nem, mert nincs, és mert reklámja sincs. Ha idézhetem szabadon, esélyt kap a kötet, hogy sokan vágyódjanak megismerésére.
A kérdés nyitott: Mi jobb, ha megidézheti bárki, vagy ha nem?
Hadd emlékeztessek arra, hogy könyvkereskedők engedményeket kínálnak azoknak, akik az általuk olvasott kötetet ismertetik.
***
Elgondolkoztatott egy pszichológus, aki a vele készített rádióinterjúban felvetette, hogy aki napi két órát okostelefonjának nézegetésével tölt, az a sírkövére ráírathatja: „Hat évet töltöttem el életemben azzal, hogy a telefonomat nézegettem.” Mindjárt ajánl is egy egyszerű trükköt, amely a telefoninformációk nézésének a kísértését redukálja. Azt ajánlja, hogy váltsunk fekete-fehér képernyőre, a színhiány csökkenteni fogja érdeklődésünket.
- Van már okos telefon, okos óra, csak még okos nagypapa is kellene – jegyeztem meg unokáimnak.