- Egyszer beletettem a nadrágzsebembe a Strepsils szopogatós tablettákat. Aztán kerestem a zsebeimben, de nem találtam. Pedig még a farzsebét is átkutattam. Ma előkerültek. Alig tudtam kioperálni a zsebemből. Arra ugyanis nem gondoltam, hogy két farzseb van a nadrágomon, s a bal felső-hátsó zsebben nem kerestem.
- Autómat ott teszem le, ahol szabad helyet találok este. Különösen is nehéz közeli helyet találni akkor, amikor már mindenki hazatért a munkából. Nagyon ritkán, de előfordult nemegyszer, hogy reggelre elfelejtettem, hogy hol parkoltam. Ahol emlékezetem szerint leállítottam a verdát, reggelre kelve idegen kocsit találtam. Egy darabig az egzisztenciális válság tüneteit produkáltam, hogyan fogom a rendőrségen jelenteni, hogy ellopták az autómat, stb. Milyen másikat veszek stb. Ez a szörnyülködés jól leolvasható volt az arcomról.
Ma reggel nem egészen ez történt. Tudtam, hogy az utcában jó messze parkoltam. Megyek, feleség is utánam, de nem találom a kocsit. Az járt a fejemben: Az autót bezártam, a zárja elég biztonságos, jó húsz éves a rozsdásodó kasztni, kinek kell egy vén autó, amelyet csak nagyon kis pénzért lehet eladni. Az lett gyanús, hogy házkapu előtt álltam le, s ezen az utcaszakaszon nincs kapu. Feleségemnek meg az tűnt föl, hogy elmarad a szokásos hiszti. Hát persze. Egyre közelebb az az idő, amikor befejezem sofőr tevékenységemet. Egyre közelebb az idő, amikor rozsdatemetőbe kerül a verda, s ha mégis szükséges, veszünk egy használtat.
Mindenesetre megnéztük a rá merőleges utcában is. Persze hogy ott állt, jó messze – egy kapu előtt.
- Szombaton vendégeskedtünk, immár nem nálunk. Elfelejtettem a bűvös búcsúmondatot, amit egy góbé gyerek mondott nekünk hasonló esetben: Jó volt magiknál.
Mondhattuk volna, mert csakugyan jól éreztük magunkat, a szellős-napos, jólevegős teraszon, és bent a szobában, jó társaságban, rég látott, de szívesen újra látott emberek között.
Ilyenkor mindig ugyanaz a hiányérzet fog el. Beszéltem ezzel, beszéltem azzal, de hogy a harmadik emberek miről beszélgettek egymással, arról kevés fogalmam van. Szerencsés esetben a részt vevők utólag tisztázhatják a felvetett témákat, megoszthatják egymással a kapott infókat, de ennek elégséges feltétele, hogy utólag egy helyen találkozzanak össze (pl. testvérek). Ennek a hiányában
marad a rész-informáltság azzal az igazsággal, amit a német így fejez ki: Kleine Fische - gute Fische!
Utolsó kommentek