Mickey webnaplója

A fraktál nem a frakni ige múlt idejű alanyi ragozású egyes szám második személyben álló alakja, hanem törtkitevő.
A síkmértanban érdekes alakzatok véget nem érő halmaza. Elindul egy ábra s folytatódik annak kinövéseként azonos alakú, de több, apróbb formában, majd az is tovább sarjadzik további apróbb kinövésekben, és így tovább. Ilyen a szárnyas tükör is, egymásba fordítva a közéjük álló személy alig megszámlálható mennyiségben sokszorozódik odavissza verve a képeket.
Fraktál jellege miatt, ha a mértékegységek finomságát tekintem, kimutathatatlan, hogy a norvég tengerpart milyen hosszúságú. Kilométerben kevesebb, mint méterben, méterben számítva kevesebb, mint cm-ben és így tovább.
Az emberi tüdő felületének meghatározása is csaknem lehetetlen. A hörgők felülete teszi futballpálya területéhez hasonló méretűvé.
Nekem most egy fraktál-mese jut eszembe.
Azt álmodtam, hogy álmodom, és álmomban azt álmodtam, hogy csakugyan álmodom, s azt álmodom, hogy álmomban álmodtam, s azt álmodtam, hogy álmomban… 
***
A KATOLIKUSOK VAGYUNK FB-oldalon olvastam e mondatot. „Amikor Isten kezébe helyezed a terheidet, akkor Ő békét add a szívedbe.” Rendes szokásom szerint kommentár nélkül javítom: ad. Azért teszem, mert tapasztalom, hogy elég sűrűn tévesen írt szövegek jelennek meg ezen az oldalon. Ilyeneket látva arra gondolok, hogy akik ferde szemmel néznek a vallásokra, az elírt szövegeket olvasva csak erősödik bennük a negatív érzés: A vallás csak szubkultúra, követői primitív emberek.
Nem kritizálok senkit, csak jelzem, hogy zavar van a kréta körül. Pontosabban csak jeleztem, mert az egyik adminisztrátor rám írt: „…az zavar, hogy az 'ad" helyett véletlenül "add" van írva?” Nem az zavar, hanem az, amit az előzőekben kifejtettem.
De csak zavart.
Többé nem olvasom az oldal anyagait.
Minek bosszankodjak?   
***
Ma tizenhatan jöttünk össze nálunk. Jó hangulatú légkörben talán nem oldottunk meg semmit, talán mégis szíven ütötte egynémelyikünket ez, meg az. Úgy látszik, csakugyan nincs nagyobb kincs, mint egy emberarcú csoport tagjainak kölcsönös barátsága. Mindez személyválogatás nélkül jött létre, s évtizedek óta baráti grémium. Meg kell említenem, hogy mikkel kínáltuk egymást:
Pap barátunk – KG - misével;
többen hoztak bort;
valaki könyvei közül kikereste azokat a köteteket, amelyeket talált az otthoni könyvtárában kedvenc íróimtól, s elhozta;
más valaki süteményekkel kedveskedett;
mind kaptunk egy-egy pld.-t egy újonnan megjelent kötetből;
itallal, étellel, kávéval, mini svéd asztallal vendégeltük a hozzánk érkezetteket;
valaki panaszkodott, hogy nincs éles kése. Az est folyamán lett neki.  
Jó, hogy vannak, akarjuk, hogy legyenek.