Mickey webnaplója

Amilyen változatosságot mutatnak ma a felhők, mást se kéne tennem, mint egész nap fotózni őket. Persze nem teszem.
Amilyen színpompásak a fák, egész nap mást se kellene tennem, mint lekapni őket változatosságukban.
Amilyen érdekes fordulatokat vet az általam olvasott Móra-kötet, mást se kellene tennem, mint idézgetni egyik kitételétől a másikig.  Ezúttal kicsit meg is teszem, mert a szögedi tájszólás még csak rendben volna, de ő selypes unokájának a bájával megtetézi. No, ilyet még nem olvastam a magyar szerzők között.
Felnőttekét igen: „Utánam, Beske, szólt Sárközi, a cigány, és megkalapálta a lovát. (Mezítláb ülte meg, nem volt sarkantyúja se.)” in: GG.: Egri csillagok .
Mark Twain írásából (Huckleberry Finn) egy fordítás: „Tatád maga se tuggya, mit akar. Eccer asziszi gyün, másszor asziszi, marad.”
Móra unokája szájából veszi ki a szót: „alighanem gyalog mönt, apapám. Be akartam mönni hozzád pengőért… Apapa, mondok neköd valamit. Lefestöm innen ezt a cégtáblát, tetszik tudni, ződbe jutott az üzlet. A konyhában beszélte a szömélyzet, kéröm.”
Én mög egész nap rejtvényt fejthetnék, de nem teszöm, mert ha teszöm azt, mind mögfejteném őköt, nem maradna más napra sömmi.
Mi a szösz?
Sok Mórát olvasva magam is szögedivé leszök, s úgy beszélök, mint a szögedi Centrum Áruház vezetője annak idején, aki azzal dicsekedett, hogy náluk van fölszömszödési (sic!) szolgáltatás is. Bizonyára szemfelszedést akart mondani, miként a Móra-unoka is a ződbe jutást keverte a csődbe jutással.
Ma M. unoka, aki szorgalmasan veszi magába a magyar nyelvet, minőségi ugrás előtt áll. Táncházba indul este. Ezzel a honi életérzésnek újabb fokozatára lép. Zene és karakteres mozgás a hazai kultúra szerves részei. Remélem, hogy nyitott lesz rá. Minden rezdülés számít, és abban reménykedem, hogy idehaza csupa pozitív hatást él meg, ami egyébként nonszensz.
Elhatározta azt is, hogy egy este felmegy a Várba teleholdkor, hogy éjszakai felvételeket készítsen a fővárosról, a Dunáról.
Dicsérem az eszét.