Emlékezzünk szabadságharcunkra. 1956 nem az első hadakozásunk a minket nyomorító nagyhatalmak ellen. Volt itt már tatár, török, német, és lám volt itt orosz is. Mind a javunkat akarták. Ma is ezt teszik. De nemcsak anyagi javainkat, szellemi javainkat, tartásunkat is fenyegetik. Ezen a napom ki-ki vérmérséklete és politikai álláspontja szerint értékel. Én is ezt teszem, amikor megidézem Arany János Szondi c. versének első versszakát, mert ma is aktuális az 1856-ban írt költemény.
„Uramisten! védd a hazát helyettünk,
Vérünk áldozása,
Életünk fogyása
Hogy ne essék hiába:
Oh, ne engedd, uramisten!
Jutni pogány igába."
S hogy mi volna ma a pogány iga?
A nyugat erőszakosan terjesztett nihilizmusa.
A nyomásgyakorlásnak nevezett erőszak.
A „szövetségeseink” megengedhetetlen és évtizedek óta tartó modortalansága.
Az általuk alkalmazott kettős mérce.
Az ország felforgatására való egyre erőteljesebb törekvés.
A hazugok fenyegetéseinek szítása, erőteljes támogatása.
Általános támadás a családok, a társadalom, a haza, az istenhit ellen. Ezek lejáratására való törekvés.
Van hát miért kiállnunk, kívánom, hogy elég erőnk is legyen hozzá.
Te pedig ne engedd, Uramisten jutni pogány igába!
***
A tévé levetített egy olasz rövidfilmet, amely arról szól, hogy olasz szerző komponált és szövegezett meg egy indulófélét, amely az 56-os forradalmat méltatja, élteti. A dolog érdekessége, hogy egy lelkes szurkoló minden Lazio-meccs elején elénekelte többedmagával, majd az egész lelátó átvette a dalt, s énekli mindmáig a Lazio-mérkőzéseken.
Még megemlítem, hogy nemzetközi antológia jelent meg a forradalom után azoknak az írásaiból, akik kiálltak a magyarok szabadságharca mellett.
***
Nem volnék én, ha a fent emlegetett volt itt már kitétel ne ingerelne szójátékra, s nem csapnám le magaslabdaként.
Elképzelem, hogy bekukkant valaki az ajtón és megkérdezi: Volt itt már Ottmár?
Utolsó kommentek