Öt cikk megírását vállaltam a következő belső lapunk számára, s közülük hármat megírtam. Négy ünnepi kötetbe kértek tőlem megemlékezést, rendre megkapták, s az anyagok nyilvánosságot kaptak. Írtam egy esszét egy antológiába, már igen régen, de az mintha nem akarna megjelenni, pedig vastag kötetnek Ígérkezik az opus. Kefelevonatát megkaptam vagy fél éve. Úgy látszik, a covid teljesen átrajzolja életünket.
Most egy kis pauza látszik, ami az újabb írásokat illeti. Viszont az említett kefelenyomatot olvasom kedvemre, mert igen változatos tematikájú anyagok jelentek meg benne. Ű
Átlapoztam a III. osztályos középiskolásoknak írt Irodalmi szöveggyűjteményt.
Az első megállapításom, hogy bár rendkívül artisztikus írásokat foglal magába, az általános hangvétele a letargia. Egy Csáth Géza novella viszi el a prímet (A kis Emma), amely arról szól, hogy iskolás polgárgyerekek először néhány állatot akasztanak fel a padláson, utóbb egyik kis társukat. Ez a horror semmiképpen se való a tinigyerekek asztalára. De Tömörkénytől is hervasztó elbeszélést hoz: Valér a földbe megy. Érthetetlen, merthogy hatalmas választék állt volna a szerkesztők rendelkezésére. Érthetetlen, hogy ezzel a nyomorult történettel adóznak a jeles író emlékének. Ady és Babits bőséges helyet kapnak, méltán. Móra Ferenc egy sort se. Méltatlanul. Ifjúságunk jobbat érdemelne.
***
Ma volna évfordulója a NOSZF-nak. Valaha az előre írt ünnepi beszédek rendre így indultak. „Immár a ………. -dik alkalommal emlékezünk meg a…”
Ma pedig azt írhatom: Immár nem emlékezünk meg…
Miért?
Mert nem volt se nagy (erőszakos eszmeiséget hordozott),
se októberi (november 7.),
se szocialista (bolsevik),
se forradalom (puccs).
Hát ezért.
***
Az is bolond ember, aki olyan kalappal akar köszönni, amilyen nincs neki. A közmondás ugyanis így szól: „Mindenki olyan kalappal köszön, amilyen van neki.”
Az én kalapom olyan, amilyen. Az én fotótémáim olyanok, amilyenek, s főleg vissza-visszatérők. Hogyne lennének, amikor ismételten azokat a helyeket keressük föl, ahol már annyiszor jártunk. Fotózni viszont szeretek.
***
Bocsássatok meg, amiért az előbbi mondás analógiájára egy pimasz közhely jutott eszembe. Így szól: „Mindenki a maga feleségével táncoljon! Én is a maga feleségével táncolok.”
Utolsó kommentek