Mickey webnaplója

A nosztalgia jegyében, de meg mert két éve csaknem naponta hallgattuk Böjte Csaba online miséjét, érdekelt, hogy miféle misét tart manapság. Vagy öt kamasz gyerek  ministrált neki, mindegyikükön maszk volt. De nemcsak maszk, hanem prémgalléros dzseki is a ministráns ruha alatt. Gondolom, hideg a dévai templom.
Csaba tv. a mai evangéliumról szóló homiliájában hálával megemlékezett azokról az ausztráliai magyarokról, akik bőséges adományaikkal lehetővé tették, hogy ne lássanak ínséget a gondozott gyerekek.
Az evangélium mindenütt azonos a világon? Ma náluk is a tíz leprás csodálatos megtisztítása volt soron. Csaba tv. kitért arra, hogy korunk egyik leprája a covid, ami ellen éppúgy tehetetlenek vagyunk, mint az ezer évekkel ezelőtt élők a lepra gyógyítása ügyében. Mint tudjuk, a tíz leprás közül csak egy tért vissza megköszönni gyógyulását.
Ilyen az ember – merengett el a szerzetes a történteken.
Megerősíthetem észrevételét.
Történt pedig, hogy gyerekkoromban nagyapáméknál nyaraltunk. Farkas tata – a nagyapánk – volt a falu műszerésze (mehenákusa, ahogy a helybéliek a mechanikust nevezték).
Nagyapánk háza előtt kert állott (mögötte meg kenderföld), a kertet deszkapalánk választotta el az utcától. Nem lehetett azon kilátni, de belátni se. Egyszer kopogott egy férfi a kapuban. Kellő alázattal vezette elő kérését, hogy Farkas tata adná kölcsön a pumpáját, mert biza a biciklije leeresztett, és szeretné felpumpálni.
Megkapta, amit kért.
A kapu túloldaláról halljuk, ahogy bőszen pumpált.
Egyszer csak abbamaradt a pumpa szuszogása, s látjuk, hogy a kerítés felett repül befelé a kapott dolog. A földet ért jószág csattanása mellett egy éles hang is hallatszott:
- Tata! A pompa (sic!).
- Ilyen az ember – mondom én is Böjte tv.-rel együtt.