Lúciák! Isten éltessen Benneteket.
Valamiért csak vezetni szeretem az autót, javítgatni nem.
Valamiért csak írni szeretek és publikálni az írásaimat, dea számítógép makacskodásaira meglehetősen felkészületlen vagyok.
Ma kiakadt az email-fiókom, s kb. egy óráig tartott, mire újra magához tért. Tücsi meg azért panaszkodik, mert a FB-ja csak egy kontingenst hagy áttekinteni, aztán nincs tovább.
Ez a világ nem tökéletes, benne a számítástechnika se, de ha mégis az lenne, vírusok gondoskodnak róla, hogy ápold a gép lelkét, ami persze nincs is neki.
Most úgy áll a bál, hogy működik, aminek működnie kell.
Különösebb témáim ugyan nincsenek, hacsak az nem, hogy tegnap megszabadultam a holtertől, és az éjszaka már kedvemre forgolódhattam ágyamban. Nem kellett attól tartanom, hogy könyökömmel összeroppantom az alá kerülő ketyerét (200 000 ft az ára), s attól se kellett tartanom, hogy elnyomom a pumpa slagját.
Megszabadultam tőle, de a saját szívemtől nem. Valamiért rosszalkodott az este során, aztán a pirulák hatására megnyugodott.
Én az időjárásra fogom.
Bezzeg az én időmben…
Más volt a nap,
más volt a front,
más volt a szívem.
A ritmusnormalizáló tabletta olyannyira ráerősített az ütemekre, hogy felerősödtek a dobbanások. Mindegy. Múló rosszullét volt. Az örömvasárnap napsütését befelhőzte kissé.
Ma már minden jó – eddig. Ne is legyen ez másképpen.
A betegek gyógyuljanak,
az egészségesek ne betegedjenek le,
a rohanók csillapodjanak,
a lusták tápászkodjanak,
az emberek töltekezzenek,
a komolyak humorizáljanak,
a röhencsek szedjék össze gondolataikat.
Normalitást kívánok mindenkinek az ádventre, és aztán tovább.
Aki úgy gondolja, de még nem fogott a Luca székéhez, kezdjen hozzá.
Aki elvetette ma a búzáját, dőljön hátra nyugodtan a karosszékében.
A többit a természet megoldja.
***
Levi (9) unoka saját fiókot kapott. Levelezünk tegnap óta. Ő ugye a családi algoritmus szerint a 1241. számot viseli. Öccse az 1242, húgai rendre: 1243 és 1244. (apám második gyerekének negyedik gyereke gyerekei.)
Utolsó kommentek