Mickey webnaplója

„Nincs már egyedül a szívem többé, glory halleluia, velem van az Úr mindörökké, glory, halleluia…” szól a gyermekdal, ami nem is csak gyermekdal.
Ez jutott eszembe, merthogy nem vagyunk immár egyedül. Velünk van az M. unoka (24), aki repatriált. Velünk voltak M.-áék is délután hatan. Szép gyermekeik szeretnek nálunk lenni, és mi is szeretjük, ha nálunk vannak. Legtöbbjükhöz közünk volt csecsemőkoruktól kezdve, s a kölcsönös szimpátia fennáll a mai napig, sőt a holnapig is. L. nem lesz matematikus, de nagyon tud trombitálni. Jó zenei készsége van. Köszönjük múló jelenlétüket. Azt élem meg, hogy tudunk egymás hasznára tenni, és hogy ez nagyon jó.
***
Egy napja elhunyt gimis osztálytársaim közül immár a 15.: J. Cs. Isten nyugosztalja őt haló porában.
***
Olvasom szorgalmasan Mórát, aki meglepően aktuális sorokat vet papírra pl. a feminizmusról. Egy mondata: „Nagymama még csak elemi iskolába járt, anya már a képzőt is elvégezte, neked már érettségid van, … s te hogy filozófiát akarsz tanulni az egyetemen, nincs, … aki ezen megütköznék. ”
Most mégse ezt akarom felidézni tőle, hanem, amit a politikáról jegyez meg.  
 „Egy új plánétát be lehetne már népesíteni a tízesztendős háború (I. vh.) halottaival és életuntjaival, s a világhatalmasok még mindig nem akarják azt mondani, hogy hála istennek, most már készen vannak vele.
Nekik még több kell, nekik e megátkozott világrész minden életrevaló férfiának rothadó teteme kell,
nekik minden virágzó asszony meddősége kell,
nekik lemészárolt nemzedékek után megfertőzött generációk egész sora kell,
nekik olyan tengere kell a vérnek és könnynek, amely még az Ararátot is tizenöt könyöknyivel felülhaladja, míg bíborruhákban, márványfalak között elmondják a Tedeumot.”
Azt üzenem a néhai írónak: Próféta voltál, szívem.
Igaza a legnagyobb sajnálatomra ma is igaz, sőt igazabban igaz, mint 90 éve volt. Mit tudott Móra a pandémiáról, a ránk szabadított covid-rémálomról, amelynek minden földlakó a potenciális elszenvedője.
***
Egy posztot így nem lehet befejezni. Álljon itt Pál apostol vigaszteli szava, aki megírta: „Ahol azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem,  (Róm 5,21)
Magunkra fordítva időhatározóval helyettesítem a helyhatározót: Mikor elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem. Legyen is csak így.