Mickey webnaplója

- „Anya megmondta” Á-nak, aki még kisgyerek volt, és aki a forró tűzhelyhez kapott, hogy ne tegye. De ő mégis. Nem is sírt utána. Összeszorított foggal, némán tűrte az égésnyom okozta fájdalmat az ismételgetve: Anya megmondta, Anya megmondta.
- Nagy László megmondta, hogy a férfi kézilabda csapat akkor se nyert volna a hollandok ellen, ha mérkőzés még napokig folyik. Azon lehet vitatkozni, hogy vajon lenézte-e a csapat könnyűnek vélt ellenfelét, vagy a hollandok gondosan tanulmányozták a mieink játékát, keresve rajta az Achilles-pontot. Az is meglehet, hogy a magyarokban nem volt több.
- VD többször ismétli Füst Milán kitételét, aki szerint „az életnek lehet, hogy nincsen értelme, de a mészárosszámlát ki kell fizetni.” Erre a kaptafára húzható: Fájhat a derekad, gyengének érezheted a végtagjaidat, de a lakást ki kell porszívózni.
Egy anekdota is állja az idő koptató hatását. Móra idézi:
- Mit gondol, Wilkes – kérdezte egyszer tőle III. György király -, akasztófán fog ön meghalni, vagy szifiliszben?
- Attól függ, Sire – vont vállat Wilkes -, hogy az ön politikájával adom-e össze magam, vagy az ön ágyasaival? Nehéz gúnya máig a politizálás. Kivált, ha iderakom még e novella (North Breton) utolsó bekezdését.
Móra Neményi Ambrustól idéz, én meg tőle: „Bizonyos viszonyok között valamennyi politikai intézményt meg lehet vagy meg is kell változtatni, talán el is törölni; azonban soha olyan kormánynak jó vége nem volt, amely kezet emelt a modern demokratikus társadalom leghatalmasabb és legpótolhatatlanabb tényezője, a sajtószabadság ellen.”
Én éltem az átkosban is jó negyven évet. Tudom, mennyire hamis volt-e a már a lapok neve is: Szabad nép, Népakarat, Népszabadság.  
Tudom azt is, hogy a sajtótájékoztatók korrekt, és barátságos hangvétele csak lassanként oldja a fenekedők feszültségét. A módszer lényege: nyerő-nyerő végű játszmát kell megteremteni, ami platformja lehet az értelmes párbeszédnek.
***
Délután népes családi találka esett. Együtt ebédeltünk a gyerekekkel, unokákkal. Mica és Elvi plusz négy uncsika, Robi és Kati. Mondtam is nekik: jó hogy jöttetek, csak az a baj, hogy el is mentek.  
S lőn.