Mickey webnaplója

Van abban valami, hogy minél távolabb él tőlünk valaki, annál több esélye van némi támogatásra. Valamikor BB pp meg is jegyezte: Azok a „szegény vadak” számíthatnak segítségünkre, de nem mindig tudjuk, hogy kik laknak a házunkban, és hogy vajon segítségre szorulnának-e.
Mindez nem jutott volna eszembe, ha nem hallanám naponta, hogy a jó politika nem az, hogy magunkra húzzuk a tőlünk eltérő szokásrenddel, eltérő kultúrával, eltérő észjárással élő embertömegeket, hanem az, hogy az ínségeseken helyben segítünk.
Ez igaz, no meg az is, hogy rendszeresen kapunk levelet a rászorulók hangját szervezetten artikuláló intézményektől. Ilyen a lepramisszió, a beteg gyerekekért alapítvány a szájjal lábbal festők és még sorolhatnám, ki-mindenkinek a megkeresése.
A legédesebb történet a lepramisszióval való találkozásom kapcsán esett meg velem. Zamárdiban nyaraltunk. Misére mentünk. Az alsó templom asztalkáján helyeztek el különféle adományozási lehetőségeket propagáló anyagokat. Kicsi lányka unokám hozott nekem egy csekket a misszió részére megcímezve. Nem álltam meg, hogy ne adakozzam.
Azóta már néhányszor megismétlődött a dolog.
Tudom, hogy M. és E. egy afrikai kislány tanulását finanszírozták egy ideig, mígnem értesítést kaptak arról, hogy a lánykát anyja kivette az oktatásból, és ismeretlen helyre távozott vele.
Tegnap M. unoka lepett meg azzal, hogy fotót akar küldeni egy madagaszkári tanulónak, akit régóta támogat anyagilag.
Nagyon tetszik ez a hozzáállás. Kíváncsi volnék, hogy népes családunkból kik és kiket vagy mely intézményeket támogatnak önként és dalolva.
Azt gondolom, hogy sokkal többen, mint amennyiről tudomásom van.          
Végül is „azok a szegény vadak” vagy a hazai elesettek egyaránt rászorulnak arra, hogy törődjünk velük hasonlóképpen, mint a parabolabeli egyszeri szamaritánus a félholt emberrel.
Mit is válaszolt Teréz anya annak a richman-nek, aki azt kérdezte tőle, hogy, mikor kell adakozni? Azt mondta neki: akkor adakozzon, amikor a másik sorsa fájni kezd neki.
A lepra világnapjára visszatérve az a helyzet, hogy ennek a betegségnek (Hansen-kór) már rég meg kellett volna szűnnie. Hatásosan gyógyítható, csakhogy a szegénységgel együtt járó higiéniás problémák miatt újra és újra támad. Márpedig írva van: Szegények mindig lesznek veletek. A gazdagok pedig nem áldoznak eleget azért, hogy ez és más hasonló betegségek végleg eltűnjenek a világból.
***
Először a nevek esnek ki...
Tegnap modern zenékről beszélgettünk. Így előjött a Hirosimai gyászének és a Lukács-passió is. Ám éppen a lengyel komponista neve nem ugrott be. Csak amikor meghallottam - Krzysztof, akkor merült fel bennem a megoldás: Penderecki.  Utána is néztem, hogy mi van vele. Már elhunyt (2020-ban, 87 éves korában). R. I. P.
A Lukács-passió lemez megvolt az itthoni fonotékában, de a nagy felszámolás idején gazdát cserélt. Mindezt onnan tudom, hogy a garázsban őrzött mintegy 150 LP között nem akadtam nyomára. Viszont örömmel láttam vissza néhány Illés-lemezt, az István a király c.-t is, továbbá a jazzlegendák közül jó párat, és Beatles korongokat is. Ma a hírek szerint reneszánszát éli a bakelitlemez, és az LP, de még a CD-ket is sokan gyűjtik.