Mickey webnaplója

Bús a képem címmel írt novellát a német író, Heinrich Böll.
Amit elővezetek, az nem hasonlít az ő anyagához, csupán a címet vettem kölcsön tőle, mert jól tükrözi mondandómat.
Alapvetően háromféle arckifejezésű emoji van. A smiley felfelé görbülő szájszélekkel, a búsképű lefelé görbülő és a fapofa vízszintes szájállású figura.
Na, már most.
Az életben ugyanígy megtaláljuk a háromféle fazont.
Van, akinek eleve mosolygós a szája. Ez nyitottságot jelez, közölni akarást, kapcsolatteremtési készséget. Kicsit komikus is olykor, amikor nagyon komoly témákat ad elő az ilyen mosolygós típusú ember. Mintha nem venné komolyan saját előadását. De nem erről van szó. Derűs lélek ő, és ez kiül az arcára is.
A politikusok között talán kevesebb ilyen mosolygóst találunk. Hivatásuknál fogva jobbára gondterheltek, és ezt többnyire a lebiggyesztett száj hitelesíti.
Mindent összevéve a fád embereken kívül a két szélső eset az általános, a mosolygós és a búsképű lovag.
Többször vizsgáltam már saját képemet tükör előtt. Muszáj hangoztatnom, hogy nem gondolom, hogy hiú volnék. De mégis. Milyen típusú arc néz rám?
Meg kellett állapítanom, hogy inkább lefelé konyul a szám. Próbáltam segíteni rajta: mosolyt varázsolni a képemre. Nem nagyon sikerült. Az ezt szolgáló izmok kevéssé engedelmeskednek. Ugye, kétoldalt fel kellene húzniuk az ajkamat. Ha eredményt akarnék elérni, sokáig kellene edzenem ernyedt izmaimat, hogy előálljon a kedvező fizimiska.
A kérdés ezután már csak az, hogy milyen ok-okozati összefüggés van a mosolygós arc és a mosolyra húzó izmok között?                
Azért dolgozik jól az arcizmunk, mert érzelmeink hőfokát híven akarják tolmácsolni, vagy azért lóg a képünk, mert ilyen renyhék a mozgató izmaink?
Érettségi előtt ellátogattunk a fotóshoz, aki megpróbált belőlünk mosolyt kicsikarni. Többé-kevésbé sikerült is. Amikor Szv. került sorra, neki is elmondta, hogy kissé emelje a fejét, fordítsa a testéhez képest kissé oldalra és mosolyogjon. Ám Szv. nem állt kötélnek. „Én soha nem szoktam mosolyogni.” S csakugyan tán egyedül ő az, aki a tablóképen nem mosolyog.
Tovább megyek.
Érdemes megvizsgálni azt is, hogy használt szókészletünk inkább elítélő, pejoratív, kritikus, vagy elismerő, hálateli pozitív szavakból áll? Törekednünk kell az utóbbi felé való elmozdulásra.  
Hátha ez is befolyásolja arckifejezésünk alakulását.
A ismert sláger címével zárom posztomat. Don’t Worry, Be Happy. Be Happy!