Mickey webnaplója

105 éves, jó állapotban lévő Tömörkény-kötetet (Népek az ország használatában, Táltos k. Bp. 1917) fejeztem be az imént. Nem nehéz kitalálni, hogy a korabeli háborús időszak történéseiről szól minden novella. (Hol volt akkor még a 2. világháború, hol a hidegháború, és hol a mai, ideológiák között folyó embertelen küzdelem.)
Azzal búcsúzom a könyvtől, hogy az utolsó elbeszéléséből (Öreg regruták) szemezgetek.
A „vénséges vén szentségek” heccelik egymást berukkolásra várva:
- Nini, de möghízott a pofaszíjjad, komám!...
- Már kránfutternek sem valók vagyunk. Bár, hogy voltaképpen mi volna az a kránfutter, arról nem történik magyarázat. A kránfutter, az kránfutter.
- Aztán ha fölfelé kellene sturmolni a hegyre, mit csinálna azzal a nagy pókhasával? Mert azt nem lehet úgy elhajítani, mint a bornyút….
Igaz, nem tehet róla, hogy ott vállasodott el, ahol nem kellett volna. Elég neki a maga baja.
- Az ám – mondja részvéttel egy soványra maradt régi katona -, amelyik kerítésön én körösztülugrok, azon a kövér koma csak úgy jut át, ha előbb gödröt ás alatta, mint a kutya szokta.
- Jó ember az ma, aki a nevetnivalót kitalálja, mert nagyon sok sors van most olyan, amelyik a szomorúságokat találja ki.
Eddig az idézetek.
Most becsukom a könyvet.
Kicsit elmélázok az olvasottakon.
A katonák egymást cukkolása alighanem egyidős az intézménnyel magával. Valahogy le kellett vezetni a sok férfi összezártságából fakadó gőzt. Egyik módja a katonanyelv kialakítása volt. Csak egymás között használták, használtuk.
A kránfutter, az kránfutter.  Hát persze. (Krankenwarter, ápoló) No, meg itt van ugye „a befél, az befél.” A szabál az szabál.
A sturmolás pedig csatározás, harcolás.
A bornyú meg a magukra szíjazott takaró volt.
A kövér-sovány ellentét örökzöld téma. (Pl.: Ugyan, édes komám asszony, miért kend olyan kövér/sovány asszony, hogy tudott így meghízni/lefogyni?)
Ami pedig az utolsó idézett mondatot illeti, máig hat érvényessége: Jó ember az ma, aki a nevetnivalót kitalálja, mert nagyon sok sors van most olyan, amelyik a szomorúságokat találja ki.
Záró gondolatnak különbet ki se találhattam volna.
Boldog az az ember, akinek egészséges humora van, mert ma mindennél nagyobb szükség van az egészséges humorra, a könnyek között való nevetésre.