Mickey webnaplója

Délelőtt.
Várunk és várunk.
Várjuk a délutánt, a fiatalok látogatását.
A meteorológusoktól megtudjuk, hogy melegfront után hosszan a levegőben maradnak a kondenzcsíkok, de viszont hidegfront idején seperc alatt eltűnnek. Mindig tanul az ember.
Délben megittam egy félliternyi paradicsomlevest, és megettem két nagyocska töltöttkáposztát, no meg egy kis tányér mákostésztát.
Régótra rágom a feleség fülét, hogy gyúrjon itthon laskát. A házilag készített metélt nagyságenddel jobb, mint a bolti, gyártott. Ma évtizedes kihagyás után újra készített laskát. Előre darált mákot használtunk hozzá, elég durván őröltet. Van T.-nek egy aprítója, ami gombnyomásra körbe-körbe kergette a beléöntött mákot, s csaknem változatlan állapotban ürítettük ki a masinából. Viszont a frissen főtt tészta csakugyan jobb, mint a gyári. El is fogyott mind egy szálig.
Délután öten jöttek hozzánk, hatan távoztak, mert M. unoka is velük tartott az óbudai jégpályára.
Mire visszajöttek, újabb adag tésztát gyúrt T. Mondanom se kell, hogy mind egy szálig elfogyott ez a ritka csemege. Nagy sikert aratott vele.
Este megint ittam egy félliter paradicsomlevest, megettem az utolsó töltött káposztát (inkább pocsékba menjen, mint kárba). Játszottam a gyerekekkel. Hálából készített egy rajzot a négyéves R. Arra kért, hogy írjam a papírra, hogy nagypapa és Tücsi nagyi. Utóbb vettem észre, hogy nem ok nélkül kérte. Egy hosszúkás narancsszínű firka volnék én, a körbe zárt bordó firka pedig T.
Drága ez a gyerek.
Alkotásáról nekem a Walt Disney-feldolgozású mese, a Három kismalac ugrott be. A nevezett mesekönyv egyik ábráján látható a kismalac szobafala, rajta egy rögbilabda képe bekeretezve, s alatta a címe: Ottó bácsi.
Nem kell hozzá dús fantázia, hogy elképzeljük: a rögbilabda bőre korábban „Ottó bácsihoz” tartozott. Róla nyúzták le.