Mickey webnaplója

Érdekes megfigyelni, hogy ha egy piac átköltözik egy új helyre, akkor is megtartja eredeti nevét. Az Ecseri úti piac rég nem ott működött, de megmaradt ecserinek. Az 1956 utáni időkig piac működött a Bosnyák téri templom tövében. Ponyvák, standok, pokrócok földre terítve a hol poros, hol sáros placcon. Utóbb a Lőcsei úttól a Rákos-patak felé eső területen épült egy nagy piac, immár beton alapra tervezett eladóhelyekkel. Tető volt, oldalfalak nem. A neve meg továbbra is megmaradt Bosnyák téri piacnak.
Ide jártunk anyánkkal leginkább szombati napokon. Anyánk fáradhatatlanul körbejárta a piacot, meg-megállt s elraktározta magában, hogy mi mennyibe kerül, s miért érdemes pénzt adni. Ki nem hagyta volna a tejfölös sajtos, túrós termelőt. Emlékezetem szerint Goldschmittnek nevezték a tulajdonost.
Anyámnak volt egy amerikai csavaros tetejű üvege. Befőttes üveget képzeljünk el. Akkoriban ez a fajta üveg nálunk nem létezett. A befőtteket nálunk eldobható pántos tető óvta.
Csak nekünk volt csavaros tetejű üvegünk, felirata szerint PENAUT BUTTER-t tartalmazott egy ideig.  Mivel a mogyorókrémet elpusztítottuk, maradt a jól használható üveg, bár nem fért bele félliternyi tejföl, talán csak négy deci. Ebbe kértük a sűrű tejfölt. A kiszolgáló mindig megdicsérte praktikus edényünket.
Tejfölt mindig vett anyánk, ugyanott vastag, „arasztos” szalonnát is majdnem mindig. Ma is a számban érzem annak a bükkforgácson füstölt árunak az ízét.
A zöldségekkel, gyümölcsökkel, baromfival, s a tejföllel megrakott kosarat mi gyerekek segítettünk hazacipelni. Rég volt, szép volt, igaz volt.        
Egyetlen valamit említek még itt: Szezonja idején ruháskosárral mentünk fóti paradicsomot venni, hogy befőzzük, s eltegyük a passzírozott levet télire. A fóti paradicsom nagy, gerezdes jószág volt. Kilója a piacon az ötvenes években olykor 70 fillérbe került.
Szerettük nagyon ezt a húsos, leves gyümölcsöt.  Régóta nem találkoztam vele.
Vajon termelik-e még?