Mickey webnaplója

Amerikából hazalátogató öcsénkkel találkozókat szervezünk. Nálunk voltunk csütörtökön, ma mentünk volna Salgótarjánba. Az a fene jó dolgom lehetett volna, hogy utasként potyázhattam volna, mert levittek volna Z.-ék autóval. Tegnap még megbeszéltük az indulás idejét. Ám az a barátságtalan dolog történt, hogy heveny torokgyulladás ért utol. Kínosan kapart a torkom, alig aludtam valamennyit, folyton köhögnöm kellett. Kapkodtam magamba a gyógyszereket, s bíztam a csodában, hátha reggelre alábbhagy torokfertőzésem.
De nem.
Tegnap idéztem Majnek Antal gondolataiból néhány mondatot. Emlékeztetésképpen ide másolom a végét: „akik a bajban is bíznak Istenben, mernek hálát adni előre és dicsőítik Őt, azok megtapasztalják a csodát”. Esedeztem tehát a csodáért, de nem múla el a köhögésem.
Reggel aztán hallgatom a napi miseolvasmány szövegét, amely Izajástól vétetett. Többek között ezt: „Ha óvakodsz attól, hogy szombaton ide-oda menj, és a hasznot hajhásszad szent napomon,… ha tartózkodsz a jövés-menéstől, a haszonleséstől s a mihaszna beszédtől, akkor boldog leszel az Úrban.”
Elmosolyodtam. Nem sikerült ide-oda menni, a találkozás hasznában részesülni, a családi egésznapos beszélgetésben részt venni. Lám, az Úrban való boldogság lett osztályrészem.
Egy biztos. Nem fertőzöm meg egyik rokonomat se, különösképpen azokat se, akik néhány nap múlva visszatérnek az USA-ba.
Igaz, hogy nálam maradt az a könyv, amit ajándékozni akartam, igaz, hogy nálam maradt az a négy pakli kártya, amivel játékot szerettem volna indítványozni, de sebaj!
Kitalálnak a leutazók más játékot, vagy előveszik a saját kártyájukat.
Az enyémmel majd legközelebb.