Mickey webnaplója

A megújuló élet jelei mutatkoznak, ha lassan is a természetben. Egy-egy fakadó rügy, egy-egy korai virág. A hosszabbodó nappalok utalnak rá, hogy változás előtt állunk.
***
A templomunk kb. 100 hívőt tud egyszerre fogadni. Elgondolkoztam rajta, hogy az elmúlt harmincöt év során annyi idős (és fiatal is) elhunyt, hogy a templomot többszörösen is megtöltenék, ha még élnének.
Ám jön az utánpótlás.
Valahogy úgy adódik, hogy feltöltődik a hajó az új ide érkező emberekkel.
Jól van ez így.
Így van ez jól.         
***
Legkisebb unokánk még nem beszél, de mutogat, gőgicsél, megérteti magát a többiekkel, s nagyon szeret játszani, nagyon szeret társaságban lenni. Ma fáradhatatlanul bújt a sötétítő függönyük mögé, s széles mosollyal bújt elő, érzékeltetve: Kukucs, itt vagyok!!!
***
R. (4) nagyon szeret táncolni, arra kért, hogy forgassam meg, még, még és még. Én még bírom, utalt rá. Nyűhetetlen. Én már nem vagyok az.
Elég hamar elszédültem.
***
Igyekszem nem túlságosan belemélyedni a politikába, a választási fenekedésekbe, a világpolitikába. Ma mégis egy frappáns megfogalmazásra akadtam. Rájöttem, hogy világméretű bandaháború zajlik, most éppen ukrán területen. Szegény sokat zaklatott nép. Meglehetősen kilátástalan a helyzetük. Tehetnek róla, hogy melyik oligarcha mit karattyol az ő terhükre?
Tehetnek róla, hogy gazdag bányakincseik vannak, amely fölött megy a marakodás?
Tehetnek róla, hogy a fegyvergyártás és -kereskedelem az ő vesztüket okozza?
Nem.
A legtöbbjük ártatlan szenvedő. A világméretű bandaháború ártatlan szenvedői.
A deep state meg röhög a markába.