Mickey webnaplója

Éni-péni, Jupi néni,
kerek fejű gumi néni,
Iszlipó, iszlipó,
te vagy a hunyó.
- Mentem száz lépést, stopperral értem az idejét. Extrapoláltam. Ha napi 10 000 lépést akarnék sétálni, minimum két és fél óra gyaloglást jelentene. Mindennap.
Megadatik-e még, hogy ezt a normát teljesítsem?
Talán, de lehet, hogy soha.    
- Nemrégen szavaztunk. A következő parlamenti választás négy év múlva esedékes. Akkor lennék a 80.-ik évemben. Megadatik? Talán.
- Még másfél évig vezethetek. Aztán újra Canossa-járásba kezdhetnék, hogy megadják még két évre az engedélyt. Megadatik? Talán. Nem nagyon erőltetem.  
Felnézek a polcra ragasztott idézetre:
Járj az Úr útján egyszerűen, és ne gyötörd a lelkedet! (Szt: Pio) 
Na, jó! Nem gyötröm.
Kételkedtem benne, hogy megérem a 2000. évet? Igen. Megértem.
Kételkedtem benne, hogy megérem az aranylakodalmunkat? Igen. Megértük.
Tudom: nem érdem, bár teljesítmény.
Azt se tudjuk, hogy a következő lélegzetvételt megérjük-e. Pusztán esélyünk van rá.
Nemrég olvastam Izajásnál a következőket: „Örömöm telik majd Jeruzsálemben és ujjongani fogok népemen. Nem hallatszik többé benne sem sírás, sem jajkiáltás. Nem lesz többé benne olyan gyermek, aki csak néhány napig él; sem öregember, aki ne töltené be élete napjait. Mert a legfiatalabb is százéves korában hal meg…” (Iz 56.20) 
Aranykor volt egykor? Avagy a számmisztika része ez a hosszú életet jelképező adat? Ki tudja.
***
Üzenet a háborúzó feleknek. Hé, oroszok, hé, ukránok! Befejezhetnétek már a testvérháborút.
11 unokánk van. Milyen jövő vár rájuk és az egész korosztályra, ha az életet adó élelmiszereket a világ elmulasztja megtermelni?
Ébresztő, talán még nincs késő