Mickey webnaplója

Albert Schweitzer könyvét (Életem és gondolataim) olvasom újra. Kalandos az élete, és megkapók a gondolatai. Utóbbiakból idézek:
- Megvettem a bennszülöttektől egy fiatal halászsast, hogy megmentsem az állatot kegyetlenkedéseiktől. És íme, most döntenem kell, vajon a sast ítéljem-e éhhalálra, vagy pedig naponta jó néhány apró halat öljek meg, hogy életben tartsam a madarat. Ez utóbbi mellett döntöttem, de minden nap kényelmetlenül érzem magam azért, mert saját felelősségemre feláldozom az egyik életet a másikért.
- Az ember – akár a többi lény – állandóan arra kényszerül, hogy a saját életét és az életet általában más életek árán tartsa fenn.
(Azért megesszük a halat és a csirkét, a disznót, a bárányt, a pulykát, a marhát, stb… - teszem hozzá.)
A. SCH. hosszas töprengés után jutott arra a felismerésre, hogy az erkölcs az élet tisztelete. Ezt azután többször hangoztatja könyvében.
- A szeretet aktív erkölcse és szellemisége következtében az élet tiszteletére alapozott világnézet lényegében rokon a kereszténységgel és minden szeretetet hirdető vallással.
- Leibniz szerint a világ nem jó, mégis a létező világok legjobbika.
- Magáról írja: Az irgalom szolgálatában állhatok, láthatom munkálkodásom sikerét, a szeretet és jóság számtalan tanúbizonyságát élvezhetem, hűséges munkatársaim körében élek… független emberként dolgozhatom abban a korban, amelyben oly sokak sorsa a függőség…
- A tényt, hogy körülményeim oly sokféle módon kedvező feltételeket teremtettek tevékenységemhez, kegyelemnek tekintem, amelyre méltó akarok lenni.
Albert Schweitzer 90 évet élt, tizenötször tért vissza a francia gyarmatra, Gabonba, ott is Lambrénébe, hogy saját kórházában gyógyítsa a helyieket. 1965. szept. 5-én hunyt el ugyanott