Kitört a nyár.
Tegnap is meleg volt, de jóságosan csillapította egy kitartó lenge szellő, mely mára elenyészett. Ezerrel süt a nap, és jól leégtünk volna a Belvárosba tartván, ha nem lett volna már egy kis alapozásunk.
A kánikula egyik fokmérője, amikor a meleget az autóban már-már alig lehet elviselni, a kormánykerék legalább hatvan fokos, és nekem dolgom van vele, ha nem akarok karambolozni.
Eme forróságban vettünk részt ma a Szent István Könyvhét megnyitóján. Találkoztunk régi ismerősökkel, pl. Tardy Láaszló emeritus karnaggyal és még sok mindenkivel. Kaptunk-vettünk néhány kötetet, ezekkel megrakodva tértünk haza. Elegem lett a gyaloglásból.
Most megint van jónéhány kötet olvasnivaló. Annál is inkább jó ez, mert bekukkantva a könyvmegállóba nem találtam érdekes könyvet. A leszínvonalasabb az Egri csillagok volt, az is meglehetősen elhasznált állapotban.
***
Azon gondolkodám, hogy mintha megrekedt volna a fogalomalkotások rendje, ideje. Hogy az informatikai újdonságok, technikai eszközök nem kapnak korrekt nevet, mert még azelőtt elavulnak, hogy nevet kaphatnának, s ezért csak kütyük maradnak – azt elfogadom.
De hogy nincs szó arra, hogy a tévét nézem-hallgatom, az már érdekesebb. A rádiót, a lemezjátszót hallgatom. A filmet és a tévét, a videót nemcsak nézem, hanem hallgatom is. Arra gondolok, hogy élénk fantáziával rendelkező unokám a barna egyik változatát következetesen elnevezte „tikácsi”-nak. Talált rá egy soha mást nem jelentő szót. Többre gondolok, mint hogy tévézek, videózok. A két érékszervemet egyszerre használom. Erre kellene egy korrekt szót találni.
Vannak más hasonló jelenségek is. Milyen foglommal fejezhető ki a fejtetőre tolt napszemüveg? Égre látó? Takarékra állított napszemcsi?
Vagy minek kellene nevezni azt a kézcsókot, ami sohasem csók, csak azt mímelő gesztus. Nemcsók? Látszatcsók? Mit tudom én mi…
Nem is folytatom tovább. Volna min gondolkodni. Utolsók között Gárdonyi Géza próbálkozott újfajta fogalmak megalkotásával (vö. Titkos napló).
Írói feladat lehetne a folytatás.
Utolsó kommentek