Mickey webnaplója

Mai posztomban egy szót járok körbe. Ez a szó pedig az ül ige.
- Amikor autót vezetek, és látok egy kutyát gazdástul, sokszor kimondom a parancsot: ÜL! Nehogy a kerekeim alá kerüljön az oktalan állat. Annak idején megmosolyogtam, hogy a kutyának egyes szám harmadik személyben adják a parancsokat. Talán, mert ez az igék leglepusztítottabb fajtája. Rag nélküli.
Ül! Áll! Fekszik! Keres! Talán az egy mehet parancs kivétel ez alól.
- Alois Berger SJ adta értésünkre, amit a jógitól hallott: Az a baj az európai emberrel, hogy amikor ül, akkor már áll, amikor áll, akkor már megy, s talán amikor megy, akkor már újra ül a fantáziájában. Pedig „sehr wichtig”, hogy amikor ülök, akkor üljek, amikor állok, akkor ne menjek, hanem tényleg álljak stb.
- Nemeshegyi Péter SJ mesélt arról, hogy a rendszeresen összeülő bizottságokban spontán kialakul egy ülésrend, s noha minden alkalommal más és más helyre ülhetnének a tagok, nem teszik. Valamiért mindig ugyanoda ülnek vissza. Ezt aztán saját példájukon láttam. Az ebédlőben néhányan naponta ugyanoda ültek. Nem is igen merte volna más elfoglalni a szokásos helyüket, noha erre senki
nem kötelezett senkit.
- Ülő munkában telt el az életem. „Leültem” több évtizedet. Méltán fogalmaztam meg: „előttem az élet, mögöttem a széktámla”. Igen 40-50 évet leültem, pedig nem vétettem senkinek.     
- Elgondolkoztam azon is, hogy a helyben töltött 33 év alatt hol mindenhol ültünk a templomban.
Először évekig a déli oldalon, mert valahol csak kell ülni.
Majd rájöttünk, hogy az északi oldalon lényegesen hűvösebb van. Korpulens lévén átköltöztünk évekre az északi oldalra.
Ám, amikor kezdtem csak „kicsit hallottam”, mert kezdtem „nagyot hallani”, az ambó elé telepedtünk, mert végül is oda hallatszik legjobban az élő szó.         
Megjegyzem, ha olykor egyedül mentem misére, gyakran hátul, az utolsó sorba ültem le, tanújelét adva szerénységemnek.
Terebélyes lévén vendégségben nagy karosszékkel kínálnak, hogy bele ne ragadjak a székbe felálláskor.
Most föltápászkodom kerekes ja nem, guruló székemből, mert a poszt végére értem.