„Megváltottam már a helyjegyünk”
A közelmúltban több ízben utaztunk vonaton. A légkondicionált kocsiban ülve azon gondolkoztam, hogy a kerekeken gurulás tempója, komfortfokozata mekkorát fejlődött. Borsos Miklós írja le, hogy kifejezetten a vicinálisokat szerette, mert sebességük, meg-megállásuk a síneken lehetővé tették, hogy alaposan megismerjék azt a tájat, amely mellett elhaladtak. Kiültek a falépcsőre, és a jó levegőn legeltették szemüket az eléjük gördülő tájakon. De amikor kissrác voltam, magam is fapadosra vártam a Kelenföldi pályaudvaron. A befutó 424-es hatalmas gőzfelhőt fújt fékezéskor. Impozáns látvány volt a vasparipa, olyan hatásos, mint egy elcsattanó villám élménye. (Monet rabjává is lett. Sorozatot is készített a gőzös pályaudvarokról.) Tehát gőzmozdony húzta gyerekkorom szerelvényeit. A II. Vh-ban itt hagyott Truman-mozdonyok, a 424-esek, s tán a 275-ösök. A vasparipákat a pályaudvaron olykor feltöltötték vízzel, s út közben rendszeresen szénnel etette a kazánt a masiniszta. Lehúzott ablaknál élvezhettük a tájat, kevésbé a füst szagát, még kevésbé az olykor szemünket támadó szénport.
Sok élményem fűződik a vasúthoz. A Balatonra utazás kezdettől sokáig egyet jelentett számomra a vonatozással. Hangulata volt a peronokon való találkozásoknak, örömteli üdvözléseknek.
Az szállított haza katonakoromban, később sokat utaztam vidéki boltjaink látogatása alkalmával. De nemcsak nekem volt kedvemre a vonatozás. Megihlette az Illés együttest, a Drága bakter úr énekesét (Neményi Béla, Atlantisz). Az LGT nevében is szerepel ugye lokomotív szó. Kedves számuk: A síneken. Ebből idézek: Mind ott vagyunk / Mind itt vagyunk / síneken /…A nagy kérdés a helyzetem, / De azt hiszem, hogy sínen vagyunk / A síneken…
Állítólag Gershwint is a vonatzakatolás szédítette el, amikor a Rhapsody in Blue-n dolgozott.
Ma már alig érzékelem a síneken való kattogást. Nemcsak azért, mert romlik a hallásom, hanem mert már más technológiával illesztik a síneket. Alig is veszem észre, hogy 160 km/h-val repülünk – öregként ingyen. Oda a régi romantika, de tagadhatatlan, hogy az újfajtának is megvan a hangulata. Még kellene írnom arról, hogy a Münchenbe tartó RailJeten korábban olykor migránsok ültek a kocsipadlón, mostanában meg ukrán menekülők tarkítják az utasok tömegét.
Nem is olyan idilli a kialakult helyzettel való szembesülés.
***
A wordle magyarul szófejtő játék sablonjában olvasom.
- Ön kezd Magázó forma
- Kitaláltad a szót. Tegezés, egyesszám második személy.
- Újra kezd egyes szám harmadik személy.
Ez aztán eléggé vegyes nyelvi saláta! Nem kellett volna egyeztetni?
Egy gyerekkori élményre hajaz a nyelvi slendriánság.
Két gyerek papás-mamást játszik. Az egyik megszólal: „Te maga, beteg a gyereke!”
2022.06.08. 13:51 emmausz
A síneken
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal
Utolsó kommentek