Annak idején a nagymarosi ifjúsági találkozóra készült szlogenünk tetszést aratott. „Ez marha jó!” kiáltott fel az egyik korifeus pap, amikor meglátta. Ilyesvalami volt: Róla beszélnek a bölcsek: HALLOD-E? Őt mintázza a természet, LÁTOD-E? Szeret téged az Isten. TUDOD-E?
Ugye, ez a Volt nekem egy kecském, tudod-e? nótájára hajazott.
Egy újabb párosítást is találtam.
„Hisztek benne ti is?
Hiszünk benne mi is.
Hiszek benne ÉN IS. TE NEM?
ÉN ISTENEM!!!
MIÉRT?
***
Kopik az autónk, kopik a törlőlapát tőcsavarja, elporladt a csavarozó racsni műanyaggombja. Azért megigazítottam a lapátokat, azért fájni kezdett a derekam.
Kikorhadt?
A fenét.
A túlsúly teszi.
Le kell fogynom, hogy a jövőben más típusú nyavalyák érjenek utol.
***
Tetszik A fekete kolostor, c. könyv. Tegnap mégis unokáztunk, mert ők hasonlíthatatlanul jobban tetszenek. Pedig tegnap nem is mondták, hogy nagypapa, te nem vagy öreg.
Nem is tehették, mert Domival fiatalosan fociztunk.
Én alig győztem, így feltehetően ő győzött.
Nem számoltuk a gólokat.
***
Mari Klári nem könnyen barátkozik a férfiakkal. De ha felé nyújtom a mutatóujjamat, minden esetben megragadja. Megfogja s rázogatja. Naná. Játszani szeret. Muszáj a Csip, csip, csókát skandálnom.
És még egyszer,
és még egyszer,
és még…
***
Rita megsértődött. Bebújt a nagy asztal alá. Ki se látszott az abrosz alól, s nem is akart előjönni. Leültem elé a padra, s bekopogtam: Tessék kérem megmondani, ez itt véletlenül nem a Micimackó kuckója? Ő boldogan kiszólt: De az. A meseszituáció kizökkentette gyászos hangulatából. Feledtette vele minden bánatát.
***
Levi a legnagyobb. Hozzá újszülött koráig visszamenőleg mély érzelmi kötődés fűz. Amikor súlyos beteg volt, ott virrasztottunk vele, az ölünkben aludt. Ez a vonzódás ösztönösen megmaradt. Nagyra értékelem kedves közeledését.
Érdekességként említem, hogy apja ezt az immár öreg Mitsubishit vezette miután jogsit szerzett. De tán még érdekesebb, hogy Levi úgy nyilatkozott, hogy nagyon szereti ezt az autót. Mióta él, mindig ez volt a kocsink. Jövőre viszont vélhetőleg nyugdíjba vonul ez az öreg Colt.
Eltűnik nyom nélkül. Vagy mégse…?
2022.06.17. 10:39 emmausz
Reflexiók
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr5217860317
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek