Befejezetlen fájlomat úgy elzabrálta a PC, mint a WC az egyszeri katona halát. Kellett nekem ebédelni. Most kezdhetem elölről.
Az úgy volt, hogy a bankba indultunk. A buszmegállóban a hidegfront ellenére erős UV-sugárzás ért – volna, de beálltam egy vasbeton villanypózna takarásába, mely kiválóan ellenállt a káros sugaraknak. Kellett is ez a jóvátétel, mert 1994-ben a születésnapomon elbambultam biciklizés közben: hirtelen (plötzlich) egy beton villanypózna meredt elém. Gyorsan leraktam jobb lábamat a flaszterre, de akkorát kellett fékeznem, hogy egy erős nyilallást éreztem a lábszáramban. Alighanem elszakadt az egyik inam. Hamar hazamentem, addigra jelentősen beledagadt pantallómba a lábam. Az engem felköszöntő vendégeink nem vettek észre semmit, fájdalmam elviselhető volt. Sose mentem vele orvoshoz. Utóbb lelappadt a dagadás, s csaknem elmúlt. Ám ha rosszul léptem le a HÉV-ről, bokámban erős fájdalom keletkezett. Néhány év múlva elcsendesedett ez a bajom is. Volt tehát engesztelnivalója a betonoszlopnak.
A bankban megállapítottam, hogy az utóbbi időkben bonyolultabb lett az élet. Minden manőver maga után vonja egy paksaméta papír kitöltését és aláírását. Ha minden jogász módon megfogalmazott sort meg akarnám érteni, a napomat ott tölthetném a hivatalban.
Ám, ha már a Flóriánnál jártunk, meglátogattuk a lángosost. Nem mondom, van némi áremelkedés. Néhány éve az Auchan-ban 160 ft volt egy sima lángos. Akkor az aluljáró krumplis lángosa 300 ft alatt volt kapható. Ma egy lángos fokhagymával vagy anélkül, snidlinggel vagy anélkül, műanyagszatyorral vagy anélkül 650 ft-ba fáj. Előttünk néhányan több lángost vittek el fejenként. Mögöttünk hosszú sor keletkezett. Mondom a feleségnek: Tíz lángost kellene venni, és meghirdetni a mögöttünk sorakozóknak, hogy „itt a lángos soron kívül ezerért!”.
Halál biztos, hogy botrány keveredne belőle. Pedig hasonlíthatatlanul kisebb jelentőségű, mint a forgalom ellehetetlenítése a fővárosban sebességkorlátozással, tüntetésekkel, fekvőrendőrök felállításával az autósok bosszantására.
Magamra erőltetett türelemmel tudatosítom, hogy a világban a káosz inkább növekedőben van, minthogy csillapodna, pedig mindjobban ez utóbbi lenne az érdeke.
Kérem szépen, nekünk tizenegy unokánk van.
A leghatározottabban tiltakozom az ellen, hogy elvegyék az emberi méltóságnak megfelelő élet lehetőségét tőlük!
Utolsó kommentek