Mickey webnaplója

Képek
Vannak elkészült képek, és vannak fotós tervek. Az elkészült fotók közül a legtöbbnek még emlékezem a helyszínére, arra a történésre, amely felvételt kívánt, azokra a körülményekre, amelyek között készült a fotó. Különösen is felejthetetlen az a kép, amelyet hat éve vettem fel, és amelyet ma felkérődzött a FB.
A kép az Újpesti-szigeten készült, ott, ahol az a sok kecske legel, de a képen nem ezek, hanem egy nyűtt katángkóró látszik, amelyre felcipelte jó néhány csiga a házát.
A történet arra a szitura megy vissza, amikor egy évtizede a francia unokákkal sétáltunk, és megláttuk a csigákat. Titi unoka figyelmeztetett, hogy kerüljem ki a kórót, mert élnek a csigák.
- Dehogy élnek – mondtam én –, és egy kaszáló mozdulatot tettem a forróságban mozdulatlan csigaházak felé.
– Látod? – mondtam volna, de én tévedtem. Csak úgy fröcsögött kaszáló mozdulatomra a sok élő csiga. Titi meg is jegyezte: 
- Ugye, mondtam, hogy élnek.
Nagy égés volt részemről.       
***
Ahhoz, hogy tervezni lehessen képek felvételére, jobbára ki kell mozdulni itthonról. Bp. tele van szépen helyreállított épületekkel. És egyáltalán. A mozgás hozza elém a témákat. Persze nem mindig. Hajnalonként kiülök az erkélyre. Itt is találkozom lekattintható témákkal. Ha nem is olyan sűrűn.
Napok óta valamivel napfelkelte előtt bámulom az eget a balkon kényelmes karosszékéből. Még csak készülődik a nap, de odafent már nagy fényesség támad, kiváltképp, amikor a hajnalban induló repülőgépek megjelennek a magasban, és megcsillan ezüstszínű fényük. Olyanok, mint egy-egy fénylő rövid vonalka.  Néha négy-öt is látható egyszerre, ahogy a különféle légi folyosókon közlekednek.
Hat óra előtt néhány perccel pedig előbukkan egy alacsonyan szálló piroshasú gép. Mivel landolni készül, elég lassan halad légi útján ahhoz, hogy éles képet készítsek róla alulról.
Már háromszor láttam ezt az égi tüneményt. Addig kell megörökítenem, ameddig a nap csak a gépet világítja meg, én meg még napárnyékból lőhetek rá.