Mickey webnaplója

Megköszöntem Szabó Ferinek a héten érkezett küldeményét, a Két kiáltás között címmel megjelent összegyűjtött verseit (1981–2022).
A poszt nem alkalmas arra, hogy helyén értékeljem az 500 lapos verskötetet. Megtették ezt már különben mások, akiknek az a sommás véleményük, hogy a jezsuita költő, író, egyetemi tanár alaptémája az Erósz és a Thanatosz köré szerveződik-csoportosul. A halál és a szerelem mágnesként vonzza érdeklődését, líráját.
Istenes versei szépek, gyakran zsoltár-parafrázisok.
Ami visszatérő megállapítása valamennyi értékelőnek – én is így láttam és így látom: A sokféle tudományos és művészi tevékenységet folytató Feri atya leginkább lírájából ismerhető meg. A legőszintébben szól saját belső világáról és a világhoz fűződő sokféle kötődéséről. Utóbbit bizonyítja, hogy számos versét ajánlja különféle személyeknek, hol kiírva az illető nevét, hol monogramjával utalva kilétére.
Megjegyzem még, hogy az idő szót rendre nagy kezdőbetűvel alkalmazza, ami arra utal, hogy megfejthetetlen talányként tekint erre a dimenzióra. (Az is.)
Itt be is fejezem szűkre szabott ismertetésemet, néhány sor erejéig megidézve a vaskos gyűjteményt.
RÓZSÁM…
Máris lankad a lágy szirompólya
mely dajkálja az illanó illatot
egy pillanatra és visszamarad
a tovatűnt titok fájó emléke:
az ellobbant szerelem hamva…
Másutt:     
…most, hogy öregszem és látom:
sorra halnak ismerősök – fiatalabbak!
sőt még barátaim is távolodnak
(hisz megvan saját gondjuk-bajuk
miért vennék vállukra másokét!)
ezt kérdezem: ki lesz végül velem
ha a rám váró Kapuhoz érkezem?
Lám, a két téma az általam véletlenszerűen kiemelt versrészletekben is előjön.
Amit a verseskötet megérkezése kapcsán hangoztatni szeretnék: Szabó Feri kézírása tisztes korában is harmonikus és tetszetős. Le is fotóztam dedikációját.
Mivel a Távlatok szerkesztőségében vittük számítógépbe Feri Torpedo írógépén lekopogtatott verseit, utólag bánom, hogy ezek az írógépelt lapok a papírkosárban végezték. Egy költő verseinek születése, az olykor előforduló javításokkal együtt irodalomtörténeti értékű csemege. Milyen jól mutatna egy olyan kötet, amelyben belül, vagy esetleg a címoldalán egy születő vers képével találkozhatna az olvasó. Pótolni kellene, ha lehetséges.
***
Szuszogva megmászva a lakásunkhoz vezető huszonhét lépcsőt, izomlázszerű érzéssel a lábamban az jutott eszembe, hogy nevemet feltűnés nélkül Gyorgyovich Miklósról Posztkovid Miklósra lehetne magyarosítani.    
Milyen jól hangzana, és mennyire igaz is volna.